A zsoltáríró kétségbeesett segélykiáltásaival sürgeti az Istent, hogy jöjjön segítségére. A zsoltáríró folyamatosan segítségért kiált, és nem adja fel. A zsoltáríró szavaiból kiérződik bizonyos fokú elkeseredettség, de az is egyértelmű, hogy amikor csak segítségül hívja az Úr nevét, szívében reménység támad, és Isten szava jelenti számára az egyetlen vigasztalást.
Ugyanakkor azt is kifejezi Isten felé, hogy továbbra is elkötelezett Isten törvénye és annak megtartása mellett. Akkor is, amikor a zsoltárírót úgy tűnik, körül fogják ellenségei, akkor is, amikor úgy tűnik, Isten nem válaszol, a zsoltáríró továbbra is az Istenben és az Ő beszédében bízik, elkötelezi magát az Isten iránti engedelmességre.
A mi hitéletünkben is lehetnek olyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy Isten hallgat. Ha viszont Isten számtalan beteljesült ígéretére gondolunk, biztosak lehetünk abban, hogy Isten továbbra is megtartja ígéreteit és a megfelelő időben válaszolni fog.
Isten igéjéhez való visszatérés volt folyamatos vigasztalás a zsoltáríró életében, főleg abban az időszakban, amikor úgy tűnt Isten nem válaszol a segélykiáltására.
Nekünk is ez adhat erőt és vigasztalást.
IMA: Istenünk, egyedül Benned bízunk és reménykedünk. Válaszolj segélykiáltásunkra. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése