Képzeld el, hogy a mai napon lehetőséged lenne Krisztussal egy idilli tengerparton találkozni és elfogyasztani egy reggelit vagy ebédet. Elfogadnád a meghívását? Lenne vágyad, bátorságod azzal az Úrral asztalközösségben lenni, Aki mindent tud rólad és életedről?
Beszélnél örömeidről, vívódásaidról, nehézségeidről? Miközben a tanítványok úgy gondolták, hogy az Úr meghalt és soha többé nem fognak találkozni Vele, visszatértek a régi életükhöz. Azt tették, amihez a legjobban értettek. Közben pedig a saját sebeiket nyalogatták.
Ezután még abban is csődöt mondtak, amiről azt gondolták, hogy nagyon értenek hozzá. Hiába halásztak egész éjjel, nem fogtak egyetlen halat sem.
Csalódottan, gyászolva, éhesen, alacsony önbecsüléssel, üres hálóval sodródtak a part felé.
Az Úr szólt, hogy a hajó jobb oldalára vessék a hálóikat és azok megteltek halakkal.
A parton várta őket egy különleges meghívás. Az Úr szeretettel hívta őket, hogy éhségükre, gyászukra, sikertelenségükre, csalódásukra, gyászukra megoldást adjon.
Nem tudom milyen élethelyzetben vagy éppen most. Állj meg egy kicsit. Krisztus nem mondott le rólad. Bármit is érzel, figyelj oda arra, hogy Ő mit akar mondani Neked.
Bármit is mond, tedd, meg amire kér, mert szeret téged és a legjobbat akarja neked.
Amikor pedig felemelkedsz, megvigasztalódsz, megtelnek életed hálói az Isten iránti engedelmességből fakadó áldásokkal, akkor se felejtsd el, hogy nem az áldások, hanem az áldásokat adó Úrral való közösség az igazán lényeges földi életedben.
IMA: Istenem, Te mindig megtartod ígéreteidet. Szeretnék a Te ígéreteidben bízni és elfogadni különleges meghívásodat. Szeretnék megtelni a Krisztussal való közösségből fakadó áldásokkal. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése