Péter első levele 5. fejezet 7. vers
Sok ember fejében megfordul az életnek egy bizonyos pontján, hogy ha a mai napon kellene elhagynia a földi létet, vajon számítana bármit is ennek a világnak vagy Istennek?
Vannak édesanyák akik napról napra elvégzik a rutin feladataikat: reggelit készítenek, gyerekeikkel foglalkoznak és kemény munkát végeznek, másnap pedig mindent kezdenek előlről.
Néha talán te is elfáradsz a gondok között és megkérdezed magadtól: Számít az életem egyáltalán? Tudok életemmel nyomot hagyni a világban? Tudtam az életemmel változást hozni?
Törődik Isten a gondjaimmal? Előtte vannak a fájdalmaim, veszteségeim?
Ezt kérdezi a gyermek, aki éppen gyászolja a szüleit. Ezt kérdezi a feleség, aki elvetélt. Ezt kérdezi a férj, akinek a felesége meghalt infarktusban alig 50 évesen.
Bármilyen gonddal, fájdalommal nézel szembe, arra kérlek, hogy lelki szemeiddel nézz a kereszten függő Krisztusra.
Kezei, lábai érted véreztek. A töviskoronát, az ostorcsapást, a bűnök terhét, a megszégyenítést, az emberi lét átkos, gyenge voltát mind mind érted vállalta.
Hogyne törődne veled? Hogyne érezne együtt veled gondjaidban, gyászodban, veszteségeidben?
Lehet, hogy a napjaid gondterheltek, az éjszakáid pedig olyan sivárak, olyan nehezen jön a reggel, de ha Isten gyermeke vagy, Ő törődik veled.
Add át, bízd rá nehézségeidet, gondjaidat.
Ha pedig még nem adtad át magad Istennek, akkor először add át Neki teljesen életedet, hogy gondjaidat is átadhasd Neki.
IMA: Istenem, vannak nehézségeim, gondjaim, veszteségeim, de szeretnék ezeket Rád bízni. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése