
Van egy történet, amit sosem fogok elfelejteni. Egy idős asszonyról szól, akit Annának hívtak. Élete nem volt könnyű: fiatalon megözvegyült, egyedül nevelte fel gyermekeit, és idős korára szinte mindenkit elveszített maga körül. Egy kis faluban élt, ahol az emberek tisztelték jóságáért, de kevesen értették meg, honnan merít erőt a mindennapokhoz.
Egy napon, amikor egy fiatal lány meglátogatta, és megkérdezte:
– Anna néni, hogy lehet, hogy mindig mosolyog, pedig annyi fájdalmon ment keresztül?
Az idős asszony elmosolyodott, és a lány szemébe nézett:
– Kislányom, ha elmondanám, mit tett velem az Úr, egész nap itt ülnél és hallgatnád. Amikor meghalt a férjem, nem volt semmim. Nem tudtam, hogyan fogom eltartani a gyermekeimet. Mindenki azt mondta, hogy nincs remény. De én letérdeltem, és azt mondtam: „Uram, ha Te vagy az én Atyám, akkor gondoskodj rólam, mert én már nem tudom mit tehetnék.”
És Ő gondoskodott. Volt, hogy ismeretlen emberek hagytak élelmet az ajtóm előtt. Volt, hogy éppen akkor kaptam egy munkát, amikor már semmim nem maradt. És volt, hogy egyetlen imádságomra olyan békesség töltött el, amit semmilyen földi dolog nem adhatott volna meg.
A lány csendben hallgatta. Anna néni folytatta:
– Isten nem mindig úgy válaszolt, ahogyan én elképzeltem, de mindig jobbat adott. Ezért mosolygok. Nem azért, mert nem voltak nehézségeim, hanem mert az Úr hűséges volt minden egyes napon.
Ahogy ezt elmondta, a lány szemében könnyek csillantak. Megértette, hogy Isten nem csak a Bibliában, nem csak a templomban, hanem itt és most is munkálkodik azok életében, akik hűségesen keresik Őt.
Hányszor imádkoztál úgy, mint Anna néni? Hányszor adtad oda teljesen az életedet Istennek, hogy Ő vezessen? Gyakran próbálunk mindent saját erőnkből megoldani, és csak akkor fordulunk Istenhez, amikor már nincs más választásunk. Pedig Ő nem csak a végső menedék, hanem az első és legjobb választás.
Amikor bizonyságot teszel Isten munkájáról az életedben, az másokat is megerősíthet a hitben. Lehet, hogy egy ismerősöd éppen azon a ponton van, hogy feladja – és egyetlen mondatod, egy megosztott történeted visszaadhatja a reményt. Mit hagysz a családodra, környezetedre?
Egy ütött-kopott énekes könyvet, Bibliát vagy imakönyvet? Vagy rájuk hagyod azokat a történeteket, amelyek által megtapasztaltad, hogy Isten beavatkozott személyes életedbe és vezetett, megmentett, segített, nevelt téged?
IMA: Mennyei Atyám, Hálát adok Neked minden csodáért, amit az életemben tettél. Köszönöm, hogy akkor is velem voltál, amikor én talán nem is láttam. Köszönöm, hogy hűséged örök, és szereteted nem változik. Segíts, hogy ne csak hallgatója legyek a Te szavaidnak, hanem hirdetője is. Adj nekem bátorságot és bölcsességet, hogy másoknak is elmondjam, mit tettél velem, hogy így az ő szívükben is hit és remény szülessen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése