Valld be őszintén: mind vágyunk szabadságra. És önmagában a szabadságvágy nem gonosz, hanem egy nemes törekvés, vágy, cél.
A 21. század embere pedig különösen is erre törekszik:
„Ne mondja meg senki, hogyan éljek! Én döntöm el, mi a jó nekem!” De vajon tényleg nagyobb szabadságot hozott nekünk ez a gondolkodásmód?
Egyáltalán mit jelent ez a szabadság a rövid földi életünk fényében értelmezve?
Minden határ, korlát, szabály lebontását jelentené? Azt jelentené, hogy mindig azt kell tennem, ami nekem pillanatnyilag jólesik függetlenül attól, hogy az milyen hatással van az én és a környezetem életére?
Ha ez tényleg igaz, akkor a határok nélküli életben miért van egyre több függőség, szenvedélybetegség, széthullott kapcsolat, magány, szorongás, boldogtalanság és .kiégés?
Az „azonnali öröm” keresése után, miért marad a keserű üresség a szívünkben?
Az „én szabadságom” sokszor miért okozza, növeli mások sebeit? Ha pedig más "szabadsága" nekünk okoz sebeket, miért vagyunk annyira felháborodva?
Ha azt mondjuk a 21. században minden relatív, minden "attól függ", ha eldöntöttük, hogy nincs már szükségünk biztos viszonyítási pontokra, útjelzőkre, korlátokra, miért nem tudunk együtt élni azzal a bizonytalansággal, amit ez az értékrendünk, kapcsolataink és önazonosságunk területén okoz?
Azt hittük, a szabadság majd életet ad, de lassan érezzük, hogy rabsággá vált. Isten rendelkezéseit sokan korlátnak látják. Pedig valójában épp azok a partok, amelyek megtartanak, hogy ne süllyedjünk el.
Mint a folyó, amely a medrében életet hoz, de ha kilép, pusztít.
Isten szava nem elvesz tőlünk, hanem megőriz. Nem béklyó, hanem biztonság. Nem rabság, hanem az igazi szabadság.
Lehet, hogy te is úgy érzed: eleged van a szabályokból. De nézz körül az életedben: amit „szabadságnak” hittél, az valóban szabadabbá tett? Vagy épp ellenkezőleg, béklyókat rakott rád?
Isten rendelkezései, a Krisztus követés során megismert "keskeny út" a maga korlátaival, nem ellened vannak, hanem érted. Hogy élhess. Aki pedig ezt megérti, az megérti a fenti igevers szavait is.
Ima: „Uram, sokszor hittem azt, hogy nélküled szabadabb leszek. De csak ürességet találtam. Segíts meglátni, hogy a Te utaid nem béklyók, hanem élet. Vezess vissza a Te igédhez, és adj nekem igazi szabadságot Benned. Hadd értsem meg, hogy Jézus Krisztus, a testté lett Ige éltet engem és minden parancsolata Lélek és Élet számomra. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése