Higgy Krisztusban!

Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! János evangéliuma 14. fejezet 1. vers



A tanítványok élete azon az estén omlott össze, amikor a fenti mondat elhangzott. Az utolsó vacsorán Jézus kimondta: „Egyikőtök elárul.” Majd: „Péter, te háromszor meg fogsz tagadni.” És végül: „Elmegyek, és ahová én megyek, oda most nem jöhettek.”
Minden, amit addig biztosnak hittek, egyetlen éjszaka alatt vált bizonytalanná. Ő, akit Messiásnak vallottak, akiben minden reményük volt, most arról beszélt, hogy hamarosan elhagyja őket. Nem csoda, hogy a szívük remegett! Úgy érezték, eljött a vég.
És pontosan ekkor, a legsötétebb órában hangzik el a mondat:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek!”
Ez nem egy szép lelki simogatás. Ez parancs. Egy felszólítás a szívnek: ne add át magad a rettegésnek!
És egyben ígéret is: Jézus Krisztus nem tűnik el örökre. Nem a káoszé az utolsó szó, hanem azé, hogy Ő helyet készít övéi számára az Atya házában, és újra eljön értük.
Barátom, te is érzed ezt a nyugtalanságot. Amikor a jövő ködbe borul. Amikor az árulás, a veszteség, a bizonytalanság szorítja a szívedet. Amikor minden azt üvölti benned: „Vége! Nincs tovább!”
De Jézus most is ezen sorokon keresztül képletesen belenéz a szemedbe, és kimondja:
„Ne nyugtalankodjék a szíved! Higgy Bennem!”
A béke nem abból fakad, hogy érted, mi történik körülötted. Hanem abból, hogy tudod: ki az, aki melletted áll. A keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus, Aki soha nem hagy el, és akié az utolsó szó az életed felett.

Ima: „Uram Jézus Krisztus, ma is annyi minden próbálja nyugtalanná tenni a szívemet. De Te ugyanazzal a hatalommal mondod ki felettem: Ne nyugtalankodj! Segíts, hogy ne a félelmeknek higgyek, hanem Neked. Te vagy az én békém, még a legsötétebb éjszakában is. Dicsérlek és magasztallak ezért, Ámen.”