Példabeszédek könyve 22. fejezet 7. vers
Sok ember érzi nap mint nap a fenti igeversnek a valóságát: amikor adósságba kerülünk, a szabadságunk egy részét más kezébe adjuk. Lehet ez bankhitel, baráti kölcsön, de akár egy rossz szokás, egy bűn, vagy egy mérgező kapcsolat is, voltaképp minden, ami fölött elveszítjük az irányítást, rabságba taszít minket.
Az adósság nem csak pénzügyi kérdés. Lelki értelemben is működik: a bűn úgy viselkedik, mint egy uzsorás. Először „csak egy kicsit kér”, aztán napról napra nagyobb kamatot szed, míg végül azt veszed észre, hogy már nem te döntesz, hanem ő dönt helyetted.
De a jó hír ez: Jézus Krisztus a kereszten kifizette a legnagyobb adósságot, amit soha nem tudtunk volna megfizetni. Ő nemcsak a bűneinket törölte el, hanem visszaadta a szabadságunkat is. Ő nem hitelező, hanem Megváltó. Ő nem követel, hanem ad.
Ma tedd fel magadnak a kérdést: van bármi, ami felett már nem én uralkodom, hanem az uralkodik rajtam? Egy szokás, amihez láncolva érzem magam? Egy pénzügyi teher, ami elveszi a békességemet, szabadidőmet, reménységemet? Jézus Krisztus ma is szabadít, és az Ő kezében van az a kulcs, ami a láncokat leoldja.
Ne feledd: A szabadság nem ott kezdődik, amikor megszűnik az adósság, hanem amikor Jézus Krisztus kezébe teszed az életed irányítását.
Ima: „Uram, köszönöm, hogy kifizetted az adósságomat, amit soha nem tudtam volna megfizetni. Segíts, hogy ne legyek rabszolgája sem pénznek, sem bűnnek, sem félelemnek. Taníts a Te utadon járni, szabadon, békességben és hálával a szívemben. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése