Lukács evangéliuma 2. fejezet 9-10. versek
Ahogy én látom, és ahogy a bibliai antropológia is tanítja, minden emberi félelemnek van egy mély gyökere, és ez a gyökér a halálfélelem. A legapróbb aggodalmam – legyen az a pénz elvesztése, egy betegség vagy a magány – mind-mind arról szól, hogy valamilyen módon elveszítem azt a földi, törékeny, fizikai életet, amit birtokolok. A bűnbeesés óta a halál árnyéka vetül mindenre, amit teszek, és ez a félelem tartja fogva az emberi szívet. De az adventi üzenet, az Örömhír, pontosan ezt a láncot töri szét! Az angyal nem azt mondja, hogy nem lesz többé nehézség, vagy hogy a pásztoroknak nem kell többé fázniuk. Azt mondja, hogy a Megváltó megszületett. A Megváltó, aki nem csupán egy pillanatnyi életet, hanem A nagybetűs, elmúlhatatlan Életet hozta el nekem és neked is. Gyakran gondolok erre a halálfélelem-mentes átmenetre a hitemben, és egy egyszerű kép jut eszembe: A kisfiam néha, amikor este elfáradt a játékban, elalszik a kanapén. Én ekkor odamegyek hozzá, óvatosan felemelem a karjaimba, és átviszem őt a saját ágyába, befektetem, betakarom. Ő meg sem érzi az átmenetet. Reggel pedig ott ébred fel, ahol lennie kell: a szobájában, a biztonságos ágyában. Ott köszöntjük egymást örömmel. Pontosan így képzelem el én a földi életből az örökkévaló életbe való átlépést. A halál nem egy félelmetes utazás a sötétbe, hanem csupán a Vőlegény (Krisztus, az Élet) gyengéd karjai, amelyek felemelnek és átvisznek ebből a világból oda, ahova igazán tartozom: a mennyei dicsőségbe. Még ha a következő pillanatban ki is lehelném a lelkem, én akkor is az Ő karjában vagyok. Ez az a bizonyosság, amit a feltámadás erejének nevezhetünk. Pál apostol is azt mondta, hogy „meghalni nyereség” (Fil 1:21). Miért? Mert a halál a hazaköltözés az Atyához. Ez a valóság, Testvérem, ad nekem okot az örömre, ami legyőzi a félelmet. Nem ringatom magam olyan dolgokba, amelyeket Isten sosem igért erre a földi életre: nem betegedhetek meg soha, nem fogom megizlelni a fizikai halált stb. Nem azért örülök, mert minden tökéletes ma, hanem azért, mert tudom, ki tart engem a kezében. Ez az adventi öröm az a szilárd alap, ami megrendíthetetlen. Ez az alap pedig elég szilárd ahhoz, hogy életed minden napján épithess rá.
IMA: Mennyei Atyám, én köszönöm Neked az angyal szavát, ami feloldja az én halálfélelmemet is. Hálát adok, hogy a Te Fiad, Jézus Krisztus, az én Megváltóm, aki legyőzte a halált. Kérlek, Uram, ebben az adventi csendben tedd a szívemet bátorrá és örömtelivé. Segíts, hogy minden pillanatban emlékezzek arra, hogy én a Te karjaidban vagyok, és a hazaút már elkészült számomra. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése