Apostolok Cselekedetei 21. fejezet 13. vers
1956 januárjában öt fiatal amerikai misszionárius állt az ecuadori őserdő mélyén, a Curaray folyó partján. Tudták, hogy a huaorani törzs, amellyel kapcsolatba akarnak lépni, rendkívül veszélyes. Családtagjaik, barátaik aggódtak értük, sokan próbálták lebeszélni őket a kockázatos vállalkozásról. Jim Elliot, a csoport vezetője azonban ezt írta naplójába: „Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.” Elliotot és társait végül megölték, de áldozatuk kaput nyitott egy egész nép belső átformálódásához.
A pszichológia jól ismeri a „szimbiózis” jelenségét: amikor annyira szeretünk valakit, hogy a saját biztonságérzetünket tőle tesszük függővé. Pál barátai nem voltak rosszindulatúak, sőt! A féltésük őszinte volt. De Pál számára ez a féltés akadálypályává vált. A görög eredeti szövegben a „keserítitek” kifejezés (szunthrüptontesz) azt jelenti: „morzsolni”, „összetörni”.
Pál nem azt mondja, hogy nem hatnak rá a könnyeik. Azt mondja, hogy a sírásukkal darabokra törik a szívét, és ezzel megnehezítik, hogy azt tegye, amit tennie kell.
Vezetőnek lenni – legyen szó egy cégről, egy családról vagy a saját életünkről – gyakran azzal jár, hogy olyan útra kell lépnünk, amit mások nem értenek.
Fokozottan igaz ez, ha a Krisztus követés útját választjuk.
A környezetünk szinte mindig a biztonságra szavaz. Isten azonban gyakran küldetésre hív. A kettő között pedig ott feszül a bizonytalanság.
Pál nem volt vakmerő vagy öngyilkosjelölt. Ő felkészült. Isten Jeruzsálem városába vezette, ahol Pált sokan meg akarták ölni azért, mert hűségesen és bátran hirdette a Krisztusról szóló örömhírt Ez a belső stabilitás titka: ha már a szívedben lejátszottad a legrosszabb eshetőséget is az Úrral, a külső körülmények már nem tudnak kibillenteni. A félelem ott ér véget, ahol az átadottság kezdődik.
Ne feledd: aki mindenkit boldoggá akar tenni, az végül senkit sem fog vezetni – legkevésbé a saját életét. Pál nem volt szívtelen, de a hűsége az Úr felé megelőzte az emberek felé érzett ragaszkodását. Ez az a pont, ahol a hit valódi jellemmé válik.
Ima: Uram, köszönöm azokat az embereket, akik féltenek és szeretnek engem. Kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a bölcs tanácsot a hátráltató féltéstől. Adj erőt, hogy ne morzsolódjon szét a szívem, amikor nehéz döntéseket kell hoznom. Segíts, hogy az én „kész vagyok”-om is valódi legyen: ne a saját makacsságomból, hanem a beléd vetett bizalomból fakadjon. Taníts meg úgy szeretni másokat, hogy közben ne veszítsem el a Te tervedet az életemre nézve. Hadd legyen az én iránytűm mindig a Te akaratod, a ködön és a könnyeken keresztül is. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése