Add át Istennek és kamatozni fog!

Nézd! Egy fiúért imádkoztam, és az Örökkévaló őt adta nekem! Ezért hát elhoztam a gyermeket, hogy az Örökkévalónak adjam. Szolgálja az Örökkévalót egész életében!” Azután Anna Silóban hagyta a gyermeket, és imádta az Örökkévalót. Sámuel első könyve 1. fejezet 27-28. versek



Emlékszem, alig voltam tizenkilenc éves, amikor megkezdtem a teológiai tanulmányaimat. Akkoriban még szigorú szabályok uralkodtak a kollégiumban: a dékánunk kikötötte, hogy havonta csak egyszer mehetünk haza. A cél nem a szigor önmagáért való élvezete volt, hanem a felkészítés. Azt akarták, hogy szokjuk meg a távollétet, az otthontól való elszakadást, hiszen a lelkipásztori szolgálat gyakran azzal jár, hogy ott kell lennünk, ahová küldenek, nem pedig ott, ahol a szívünk szerint pihennénk.
Az első héten azonban olyan elemi erejű honvágy tört rám, amit nem tudtam kontrollálni. Úgy éreztem, ha egy percet is tovább maradok, felemészt a magány. Jóllehet a dékán világossá tette: ha az első hétvégén hazamegyek, egy hónapig nem lesz kimenőm, én mégis felszálltam a vonatra. Akkor úgy éreztem, haza kell mennem. Érdekes módon, miután megkaptam azt a kis otthoni feltöltődést, a visszatérés után már minden könnyebb lett. Ma már látom, hogy ez a tapasztalat – a ragaszkodás és az elengedés kettőssége – készített fel arra a vándoréletre, amiben az elmúlt években részem volt. Sok helyen megfordultam, és valóban ritkán tölthettem időt a családi fészekben, de megtanultam valamit, amit Anna története is tanít nekünk: az áldásainkat olykor el kell engednünk ahhoz, hogy betölthessék a céljukat.
Van egy különös feszültség abban, ahogyan a sikereinket és a szívünknek kedves dolgokat kezeljük. Gondolj bele: amikor egy vállalkozó hosszú évek küszködése után végre nyereségessé válik, az első ösztöne a megtartás. Úgy érezzük, megdolgoztunk érte, kijár nekünk a gyümölcse. De a Biblia egy egészen másfajta dinamikát tanít a növekedésről.
Anna története a „szent elengedés” legmélyebb leckéje. Évekig élt a meddőség szégyenében. Amikor végre megkapta Sámuelt, nem egy babaszobába zárta be kárpótlásként a múlt sebeiért, hanem megtette a felfoghatatlant: odaadta Sámuelt már kis gyermekkorában (1 éves kor körül), a főpapnak, hogy Isten szolgálatára neveljék.
Az Isten áldása akkor válik igazi örökséggé, ha nem kezdjük el bálványozni azt. A modern pszichológia jól ismeri a „veszteségkerülést”: sokkal görcsösebben ragaszkodunk ahhoz, ami már megvan, mint amennyire vágyunk az újra. Félünk, hogy ha elengedjük a kontrollt a gyerekeink, a karrierünk vagy a biztonságunk felett, akkor végleg elveszítjük azokat.
Azonban Anna tudott valamit, amit nekem is meg kellett tanulnom a teológiai évek alatt: Isten kezeiben minden nagyobb biztonságban van, mint a miénkben. Amikor Anna otthagyta Sámuelt Silóban, nem egy gyermeket veszített el, hanem egy olyan prófétát ajándékozott az Isten népének, aki tetteiben és szavaiban is kivételessé vált. Ha magának tartja meg a fiút, Sámuel talán csak egy szeretetben felnövő pásztorfiú marad. Istennek adva viszont Izráel történelmének egyik legmeghatározóbb alakjává vált.
Isten arra ösztönzött a napokban, hogy ennek a rendkivüli gyermeknek az életét vizsgáljuk meg az elkövetkező napokban közelebbről.
Ha kaptál egy tehetséget vagy lehetőséget, ne ülj rajta öncélúan. Kérdezd meg: hogyan szolgálhatná ez Isten országát?
A szeretteid, gyermekeid nem a te tulajdonodat képezik. A te feladatod felkészíteni őket arra a hivatásra, amit Istentől kaptak – még ha ez néha távolsággal vagy lemondással is jár.
Ha az Úr válaszolt az imádra, ne felejtsd el megköszönni, és keresd meg a módját, hogyan válhat az a válasz mások számára is bátorítássá. z igazi imádat ott kezdődik, ahol a hálánk tettekké válik. Anna nem összetörve távozott Silóból, hanem „imádta az Örökkévalót”. Mert tudta, hogy Aki képes volt adni, az képes megőrizni is azt, amit rábíztunk. Mit tett válaszuk Isten? Több gyermekkel is megajándékozta még Annát. 

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm azokat a „Sámueleket” az életemben – azokat a válaszokat és ajándékokat, amelyekért oly sokat könyörögtem. Bocsásd meg, amikor a saját félelmem vagy honvágyam miatt görcsösen kapaszkodtam beléjük. Adj nekem ma bátor szívet, hogy ne csak kérni tudjak Tőled, hanem hálával vissza is tudjam ajánlani Neked az életem kincseit. Taníts meg bízni abban, hogy amit a Te kezedbe teszek, az a Te kegyelmedből válik teljessé. Jézus Krisztus nevében, Ámen.