Akik pedig éheztek, terített asztalhoz ülnek. Aki meddő volt, hét fiút szül, a sokgyermekes asszony pedig magára marad. Az Örökkévaló öl és megelevenít, a Seolba taszít, de fel is hoz onnét, szegénnyé tesz és meggazdagít, megaláz és felmagasztal. Felemeli a szegényt a porból, felkarolja a koldust a szemétdombról, s fejedelmek mellé ülteti, dicsőség trónjára helyezi, mert az Örökkévalóé az egész Föld,
s annak minden tartóoszlopa, hiszen ő teremtette azokat.
Megőrzi hűségeseinek lépéseit, de a gonoszokat sötétségben pusztítja el, mert saját erejével senki sem győzhet. Az Örökkévaló ellenségei összetörnek, a Felséges haragjában mennydörög fölöttük az égben.
Az Örökkévaló ítéli meg az egész föld lakóit. Ő ad erőt királyának, megnöveli fölkentjének hatalmát.”
Ezután Elkána és Anna, a felesége hazatértek Rámába, de a gyermek Sámuel Silóban maradt, ahol Éli főpap felügyelete alatt szolgálta az Örökkévalót.
Sámuel első könyve 2. fejezet 1-11. versek
Van valami mélyen megrendítő abban, amikor egy hosszú évek óta tartó, fojtogató csend végül ujjongássá válik. Ismered azt az érzést, amikor a megalázottság gombóca ott van a torkodban, és a környezeted – talán még a hozzád legközelebb állók is – csak a hiányt, hiányosságokat látják benned? Anna pontosan ebben a helyzetben volt. Évekig tartó meddőség, a riválisa, Peninna folyamatos gúnyolódása, és egy olyan társadalmi teher, ami a nőt a gyermeknemző képességén keresztül határozta meg.
De nézd meg jól ezt az imát! Anna nem csupán azért hálás, mert lett egy fia. Ő valami sokkal nagyobbat látott meg: Isten jellemét a káosz közepén.
Amikor azt mondja: „ő mérlegel minden tettet”, a héber szöveg arra utal, hogy Isten nem a látszatot, hanem a súlyt nézi. A világunkban a „hangosak”, a magabiztosak és a „termékenyek” diktálnak. De Anna rájött arra, amit a modern pszichológia is kezd kapizsgálni: az igazi belső szabadság nem akkor jön el, ha visszavágunk az ellenségeinknek, hanem amikor rájövünk, hogy a rólunk alkotott véleményüknek nincs súlya Isten mérlegén.
Isten nem az alapján itél meg téged, amit a környezeted ( jó vagy rosszakaróid, legyenek azok a hozzád legközelebb állók akár), gondolnak vagy mondanak rólad. Ő belelát a szivedbe, a lelked, személyiséged azon rétegeibe is, amit te magad sem látsz. Ismeri a gondolataidat, vágyaidat és minden cselekedeted mozgatórugóit. Ez alapján itél meg Isten engem és téged. Akik pedig Krisztusban vannak és újjászülettek, új szivet kaptak, azokat Krisztuson keresztül szemléli a mennyei Atya.
Ugyanakkor gondolj bele a történelem nagy fordulataiba! Ott volt például az 1914-es „karácsonyi fegyverszünet” az első világháború lövészárkaiban. Egy pillanatra a hatalmasok fegyverei elhallgattak, és az egyszerű katonák, akiknek egymást kellett volna ölniük, együtt fociztak és énekeltek. Isten országa pontosan ilyen: felforgatja az evilági logikát.
A hatalmasok íja eltörik. A botladozó erőt kap. Az éhező jóllakik.
Ez nem egy olcsó derülátás. Anna nem azért nevet, mert kárörvendő, hanem mert rájött, hogy a sorsa nem a körülményei, hanem a „Kőszikla” kezében van. Ha ma úgy érzed, a „porban” vagy, vagy a „szemétdombon” ülsz – legyen az egy zátonyra futott kapcsolat, egy anyagi csőd vagy egy érzelmi mélypont, tudd, hogy Isten szakterülete a felemelés. Ő nem javítgat, Ő újjáteremt.
Ne félj elengedni a kontrollt! A saját erőd, a saját okoskodásod – ahogy Anna mondja – nem vezet győzelemre. A győzelem ott kezdődik, ahol a büszkeség véget ér.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy az a Kőszikla, akin megállhatok akkor is, amikor minden más inog körülöttem. Bocsásd meg, ha emberi véleményekre alapoztam az értékemet, és ha a magam erejéből akartam győzni. Kérlek, emelj fel a porból, adj erőt a botladozó lábamnak, és töltsd be a szívemet azzal az örömmel, amit csak a Te szabadításod adhat. Segíts, hogy hűségesen tudjam szolgálni céljaidat ott, ahová helyeztél. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése