Egyedül Istené a dicsőség!

A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk. Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?
Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt. 14Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon. Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.
Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.
Apostolok Cselekedetei 3. fejezet 11-16. versek



Emlékszem jó néhány éve egy nap nagy örömmel a szívemben ébredtem. Azon gondolkodtam milyen jó dolog Isten szeretetében élni és azon is, hogy én azért bizonyára valamilyen szemszögből mégis különleges lehettem Isten számára, hogy engem kiválasztott és elhívott. Ami érdekes, hogy azon a reggelen, a csendességemben Isten világosan válaszolt az ostoba gondolatomra.
Azt mondta nekem, hogy valóban "különleges" voltam, de nem olyan értelemben, ahogyan én gondolom. Ő azért választott, mert nálam hitványabb anyagot nem is találhatott volna, de egy ilyen "anyagon" tudja leginkább megmutatni az Ő csodálatos hatalmát azáltal, hogy még egy ilyen hitvány anyagból is tud valami szépet kihozni."
Emlékszem azon a napon egész nap szomorkodtam magamban. Egyrészt azt kérdezgettem magamtól hogy lehettem olyan ostoba, hogy egy ilyen elbizakodott, Isten igazságától elrugaszkodott gondolatnak helyet adjak?
Este viszont, amikor az Igéhez tértem, úgy éreztem Isten vigasztalt és felemelt. Igy pedig még értékesebbnek láttam Isten szeretetét.
Képzeljük el a fenti jelenetet: az imént még születésétől fogva béna koldus most ugrál, és eksztatikus örömében szorosan kapaszkodik Péterbe és Jánosba. A monumentális oszlopok között visszhangzik a kiáltozása, a tömeg pedig lélekszakadva, döbbenten fut össze. Minden szem a két apostolra szegeződik. A levegőben ott vibrál a néma, vallásos imádat: „Micsoda emberek! Mekkora erejük van! Milyen szent életet élhetnek, hogy a kezük nyomán felállt egy születésétől fogva mozgássérült!”
Egy átlagos vezető, egy mai influenszer vagy egy spirituális gurutípus ebben a pillanatban fürödne a dicsőségben. Beindulna a belső, büszkeséget tápláló gondolatok tömkelege: elhinné, hogy a saját technikája, a saját karizmája vagy a különleges spirituális státusza hozta el az áttörést.
Péter azonban azonnal és kíméletlenül szétpukkasztja ezt a lufit:
„Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?”
Péter apostol pontosan tudta, hogy embereknek lehetünk hálásak, embereket tisztelhetünk Isten szolgáiként, de a dicsőség egyedül Istent illető a Szentlélek munkájáért.
Tudja, hogy a csoda nem az ő „kiválósága” vagy kegyessége (eusebeia) miatt történt. Ő nem a forrás, csak a csatorna, amin átfolyt a víz. A jó vezető és a lelkileg érett ember legbiztosabb ismertetője ez: képes újra ás újra eltolni magától a reflektorfényt, és a Istenre, Krisztusra irányítani azt.
Péter szembesíti őket a legutóbbi döntésükkel: elutasították a Szentet és Igazat, és egy gyilkost – Barabbást – kértek szabadon Pilatustól.
„Megöltétek az örök élet forrását!” – mondja nekik. -+
Mennyire jellemző ez a romboló mintázat a mindennapi életünkre és a g

ondolatainkra? Amikor krízisben vagyunk, amikor bizonytalanság vesz körül minket, hányszor követjük el ugyanezt a cserét? Ahelyett, hogy az Élet Szerzőjéhez igazodnánk, inkább szabadon engedjük a saját életünkben azokat a dolgokat, amelyek elpusztítanak minket:
A haragot és a bosszúvágyat a megbocsátás helyett.
A függőségeket és a pótcselekvéseket a valódi belső szembenézés helyett.
Az irányításmániát és a szorongást a bizalom helyett.
Egy „gyilkos” szabadságát kérjük a lelkünkben, és csodálkozunk, hogy elvész a békességünk.
Péter végül kimondja a végső diagnózist: nem az ő vallásosságuk, hanem a Jézus nevébe vetett hit hozta meg a teljes gyógyulást. A bibliai hit (pisztisz) nem egy száraz, dogmatikus hozzájárulás egy elmélethez, és nem is egy gyerekes „pozitív gondolkodás”. A hit itt egy mély, egzisztenciális bizalmi kapcsolatot jelent a Feltámadottal.
A béna ember nem azért állt fel, mert hirtelen felfedezte a „belső erejét” vagy a „rejtett képességét”. Azért állt fel, mert a két apostol hitének hídján keresztül elérte őt az a Hatalom, amely magát a halált is legyőzte.
Kedves barátom, ha a mai napon sikert érsz el, ha kiegyenesedik egy görbe helyzet a karrieredben vagy a családodban, ne ess a tömeg csapdájába: ne a saját zsenialitásodnak, és ne is más emberek rendkívüliségének tulajdonítsd. Maradj alázatos, mert a büszkeség mindig a bukás előszobája.
És fordítva: ha most tehetetlen vagy, ha úgy érzed, megrekedtél, ne emberektől vagy földi rendszerektől várd a végső szabadulást. Ne bálványozz embereket. Fordulj közvetlenül az Élet Szerzőjéhez, Aki ma is kész arra, hogy a szemed láttára állítsa helyre azt, ami emberileg teljesen reménytelen.

IMA: Mennyei Atyám, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, köszönöm Neked, hogy Te ma is az Élet Szerzője vagy, és nincs olyan mély belső bénultság, amit ne tudnál helyreállítani. Beismerem, hogy sokszor kerestem a dicsőséget a saját magam számára, és sokszor bálványoztam embereket, ahelyett, hogy Rád néztem volna. Bocsásd meg, amikor a mindennapjaimban inkább a romboló gondolatokat és szokásokat engedtem szabadon a Te békességed helyett. Ma átirányítom a figyelmemet: nem a saját vallásosságomban vagy erőmben bízom, hanem egyedül Jézus Krisztus nevében. Kérlek, hozz teljes helyreállást és belső szabadságot az életembe a mai napon. Ámen.