Te pedig, Éli, többre becsülöd a fiaidat nálam! Kövérre hizlaljátok magatokat népem, Izráel áldozatainak színe-javával!«
Ezért az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni neked: »A múltban valóban megígértem, hogy a te családod, vagyis ősapád családja fog előttem szolgálni örökké, most mégis azt mondom, hogy nem így lesz az! Mert akik tisztelnek engem, azokat én is megtisztelem, de akik megvetnek engem, azokat gyalázat éri! Bizony, eljön az idő, amikor elpusztítom leszármazottjaidat és egész nagy családodat! Többé nem éri meg az öregkort egyetlen férfi sem a családodban!
Csak egyetlen férfit hagyok életben a családodból, aki oltáromnál papi szolgálatot végez. De őt is csak azért hagyom meg, hogy folyton sirassa és gyászolja családja pusztulását. Összes többi leszármazottadat pedig karddal ölik meg. Jelet is adok neked megerősítésül, hogy biztos lehess benne, hogy mindez beteljesedik: két fiad, Hofni és Fineás egy napon fog meghalni.
De választok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és gondolatom szerint cselekszik. Megerősítem a családját és leszármazottjait, és szolgálni fogják felkent királyaimat sok éven át. Akik utódaid közül életben maradnak, oda járulnak ez elé a hűséges pap elé, egy kis aprópénzt és pár falat kenyeret koldulnak tőle, és így könyörögnek: Kérlek, fogadj fel engem, bármilyen papi munkát elvégzek, csak adj egy falat kenyeret!«” Sámuel első könyve 2. fejezet 27-36. versek
Ismeritek a történetet a nagy római császárról, Marcus Aureliusról? Ő volt az egyik legbölcsebb uralkodó, a sztoikus filozófia óriása, aki „Elmélkedéseiben” a legmagasabb rendű erkölcsről írt. Mégis, volt egy végzetes vakfoltja: a fia, Commodus. Aurelius látta fia kegyetlenségét és alkalmatlanságát, mégis rábízta a birodalmat. Az eredmény? Róma hanyatlása és egy véres zsarnokság kezdete. Aurelius, aki az egész világnak fegyelmet tanított, a saját házában nem tudott rendet tartani, mert az apai érzelem felülírta a józan ítélőképességet.
Éli főpap pontosan ebben a drámában élt. Isten embere meglátogatja őt, és egy olyan kérdést tesz fel, ami ma is visszhangzik a nappalinkban, a munkahelyünkön és a gyülekezeteinkben: „Hogy merészelitek... te pedig, Éli, többre becsülöd a fiaidat nálam?”
Amikor tisztelünk valakit, súlyt adunk a szavának, a véleményének, a jelenlétének. Isten vádja Éli ellen az, hogy ő a fiait tette „súlyosabbá” az életében.
A tudomány ezt „érzelmi összefonódásnak” hívná – amikor egy szülő annyira a gyermeke visszaigazolásától függ, hogy képtelen meghúzni a határokat. Éli nem volt gonosz ember, de gyenge vezető volt. Inkább hagyta, hogy a fiai „megszentségtelenítsék az oltárt”, csak ne kelljen nézeteltérésbe kerülnie fiaival. De vigyázzunk: ami Istennél fontosabbá válik életünkben, az előbb-utóbb összezúz minket.
A szöveg megdöbbentő képet használ: „Kövérre hizlaljátok magatokat népem... áldozatainak színe-javával!” Ez nem csak fizikai jólétről szól. Ez a vezetői önzés hasonlata. Amikor a pozíciónkat, a tehetségünket vagy a spirituális kiváltságainkat saját kényelmünk kiszolgálására használjuk, ahelyett, hogy másokat emelnénk fel, Éli útjára lépünk.
Ha a „szent dolgokból” csak a hasznot akarjuk, de a szentséget nem, elveszítjük a kenetet. Éli családja elvesztette a jövőjét, mert a jelent akarták gátlástalanul kiélvezni.
Az évek során sok keresztény ember keresett meg olyan kérdéssel, hogy: " Megtehetem-e ezt? Megtehetem-e azt?" A válaszom egyszerű volt. Te is tudod, hogy amire készülsz, azt Isten nem látja jónak. Ezt világossá tette a Biblia által. Ha mégis megteszed, meg kell fizetned az árát. Ez akkor is igy van, ha a világ összes papját, lelkipásztorát sikerül meggyőznöd, hogy neked van igazad és adjanak neked zöld utat.
Itt hangzik el a Biblia egyik legfontosabb alapelve: „Akik tisztelnek engem, azokat én is megtisztelem, de akik megvetnek engem, azokat gyalázat éri!” Ez nem egy bosszúálló Isten fenyegetése, hanem a lelki gravitáció törvénye. Ha Istent a helyére teszed – az életed legfőbb súlypontjává –, Ő stabilitást ad a házadnak. Ha viszont félretolod, minden más is imbolyogni kezd. Isten azonban nem hagyja sötétségben a népét. Amikor az intézményes vallás (Éli háza) csődöt mond, Isten előhoz egy „hűséges papot”. Valakit, aki nem a családi név, hanem a szív tisztasága alapján szolgál. Ez a prófécia Sámuelre mutat, de végső soron Jézusra, aki nem a maga hasznát kereste, hanem tökéletesen tükrözte az Atya gondolatát.
Vajon kinek a véleménye a „legsúlyosabb” számodra? A főnöködé? A gyerekeidé? A közösségi média kommentszekciójáé? Vagy azé az Istené, aki kiválasztott és elhívott téged?
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te nem mondasz le rólunk akkor sem, ha elvétjük az arányokat. Bocsásd meg, ha embereket, kapcsolatokat vagy a saját kényelmemet Eléd helyeztem. Adj nekem bátorságot, hogy „súlyt” adjak a Te szavadnak az életemben, akkor is, ha ez fájdalmas döntésekkel jár. Alakíts át engem hűséges szolgáddá, aki nem a saját hasznát keresi, hanem a Te szíved és gondolatod szerint cselekszik. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése