Amikor a Királyok-Királya melletted áll

István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!” Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!” Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 51-57. versek




István egy nagyon sajátos kifejezést használ: „kemény nyakúak” (héberül kesi oref). A Tóra és a próféták ezt a képet az engedetlen, makacs igavonó állatra alkalmazták, amelyik megfeszíti a nyakizmait, és egyszerűen nem hajlandó abba az irányba fordulni, amerre a gazdája vezetné.
A zsidó gondolkodásban a körülmetélés a szív belső odaszánásának a külső jele volt. István azonban rávilágít a legveszélyesebb vallásos csapdára: a külső rítusaink, a teológiai képzettségünk és a vasárnapi rutinjaink mögött a szívünk maradhat teljesen érintetlen, sőt, elzárt (orlat lev – körülmetéletlen szív).
Pszichológiai tény, hogy amikor az ember sarokba szorítva érzi magát a saját hibái miatt, a leggyakoribb védekezési mechanizmusa a hárítás és az agresszió. A nagytanács tagjai nem tudtak mit kezdeni István szavainak igazságával. Nem voltak érveik. Ezért maradt a tiszta, nyers düh: csikorgatták a fogukat, ordítoztak, és ami a legbeszédesebb: befogták a fülüket. Ha nem hallom, akkor nem létezik. Ha elhallgattatom a hangot, meg nem történtté teszem az igazságot.
Miközben a földi díszletek között elszabadul a pokol, és a csőcselék köveket ragad, István megtelik Szent Lélekkel, és felnéz. Amit lát, az átírja a világegyetem addig ismert rendjét.
„Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!” (Apcsel 7:56)
Ha végigolvasod az Újszövetséget, a leveleket, a teológiai fejtegetéseket, a Szentírás szinte kivétel nélkül mindig azt mondja, hogy Jézus a feltámadása és a mennybemenetele után ül az Atya jobb oldalán. Az ülő testhelyzet a királyi méltóság, a befejezett munka, a végső győzelem és a tekintély pozíciója. A csata véget ért, a Megváltó helyet foglalt a trónján.
Itt viszont Jézus áll. Ez az egyetlen hely, ahol az Írás állva mutatja be a megdicsőült Krisztust. Miért szakítja meg a Király a mennyei protokollt? Mert az egyik gyermeke bajban van. Mert amikor a világ éppen kiveti magából, megveti és halálra kövezi az Ő hírnökét, Jézus nem bír ülve maradni a trónján. Feláll, hogy tiszteletet adjon az első mártírnak. Feláll, hogy kifejezze: „Látlak. Veled vagyok. Én igazollak téged, amikor a világ elítél.” Feláll, hogy kitárja a karját, és hazavárja azt, akit a földön éppen agyonvernek. Lehet, hogy ma téged sem fizikai sziklákkal köveznek meg, de a sebek ugyanolyan mélyek. Lehet, hogy a munkahelyeden, a baráti körödben, vagy tragikus módon épp a családban kapsz sebeket azért, mert nem voltál hajlandó belemenni egy tisztességtelen kompromisszumba. Mert kiálltál az igazság mellett, mert hűséges maradtál az elveidhez, és erre a környezeted értetlenséggel, gúnnyal, hátbatámadással vagy kirekesztéssel válaszolt. Az emberek befogták a fülüket, és inkább téged tettek meg bűnbaknak, hogy ne kelljen a saját tükrükbe nézniük.
Amikor repülnek feléd a vádaskodás és a meg nem értés kövei, a benned lévő emberi reflex azt súgná, hogy feszítsd meg a nyakad, vágj vissza, vagy zuhanj az önsajnálatba.
De te tegyél úgy, mint István. Ne a csikorgó fogakat nézd, ne a köveket számláld, és ne a dühös arcokra fókuszálj. Nézz felfelé! Ha Krisztusért érsz elmozdíthatatlan pontra, ha miatta szenvedsz hátrányt, tudd meg, hogy a te Királyod most is áll a trónja előtt. Nem közömbös a fájdalmadra. Látja a harcodat, és az Ő elismerése messze felülírja a világ minden elutasítását. Ha Ő veled áll, ki állhat ellened?

Ima: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a Te igazságod még akkor is megtart, amikor a körülöttem lévő világ bizonytalanná válik. Bocsásd meg nekem, amikor megkeményítettem a nyakamat, és inkább befogtam a fülemet, mert fájt a Te szembesítésed. Formálj engem, hogy a szívem lágy és engedelmes legyen a Te kezedben.

Úr Jézus, köszönöm azt a kimondhatatlan biztonságot, hogy Te nem vagy közömbös az én mindennapi harcaim iránt. Amikor igazságtalanság ér, amikor a hitem miatt érnek sebek vagy félreértések, segíts, hogy ne a kövekre és az ellenfeleimre nézzek, hanem Rád. Köszönöm, hogy Te felállsz értem, megvédsz és igazat adsz nekem a Te idődben. Belőled merítek erőt a mai naphoz. Jézus Krisztus nevében, Ámen.