Az egyediség szépsége

A szellemi ajándékok sokfélék, de mind ugyanattól a Szent Szellemtől származnak. A szolgálatok is különfélék, de ugyanazt az Urat szolgáljuk. Isten természetfeletti ereje különböző módokon nyilvánul meg, mégis ugyanaz a bennünk és közöttünk cselekvő Isten.
Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél. Megint másiknak ugyanaz a Szellem hitet ad, másnak pedig a gyógyítás ajándékait. Van, aki olyan erőt kap, amellyel csodákat tud tenni, és van, aki a prófétálás ajándékát kapja. A másik meg arra kap képességet, hogy felismerje és azonosítani tudja a szellemeket. Egyik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapja, a másik meg azt a képességet, hogy a nyelveken szólást megértse, és meg tudja magyarázni. Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot.                                               Korintusiakhoz írt első levél 12. fejezet 4-11. versek



A világ egyik legkülönösebb és legösszetettebb hangszere a templomi orgona. Több ezer sípja van, a hosszuk a néhány centiméterestől a tíz méteresig terjedhet. Ha valaki közelebbről megvizsgálja, látszólag teljes a káosz: némelyik síp vékony és törékeny, a másik vastag, mint egy öreg tölgyfa törzse. Ha a legkisebb síp fellázadna, és azt mondaná: „Én is olyan mélyen akarok dörögni, mint a legnagyobbak”, vagy ha a hatalmas basszussíp elvékonyítaná a hangját, a zene azonnal elviselhetetlen ricsajjá változna. A titok nem abban rejlik, hogy a sípok egyformák, hanem abban, hogy ugyanaz a láthatatlan levegőáramlat fúj át mindegyiken, a maga egyedi rendeltetése szerint. Egy hozzáértő, alázatos, teheséges orgonaművész kezei alatt, a sípok csodálatos összhangban szólnak és ámulatba ejtik a zeneértőket.
Ez a kép nemcsak a zenéről szól, hanem az emberi lélek működéséről és a közösség dinamikájáról is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egység egyenlő az egyformasággal. Azt gondoljuk, ha valami Istentől van, annak egy kaptafára kell készülnie.
Amikor a régmúltban egy földi király pénzt veretett, egyetlen verőtővel dolgoztatott, az összes érme pontosan ugyanúgy nézett ki, teljesen egyforma volt.
De a Királyok Királya mindannyiunkat az első ember mintájára teremtett, még sincs közöttünk két egyforma arc, és nincs két egyforma lélek. Még az egypetéjű ikrek is, habár felületesen vizsgálva teljesen egyformák, de ha alaposan megnézzük őket, külső különbségeket is felfedezhetünk, de a lelkük, lényük, természetük egyedi. Isten nem a sorozatgyártás, hanem az egyedi remekművek Istene.
Pál apostol pontosan ezt a mennyei logikát tárja a korinthusiak elé, akik a maguk nagyon is emberi, versengő természetével próbálták osztályozni a spirituális ajándékokat.
Miért esünk mégis újra és újra a szellemi féltékenység vagy az elértéktelenedés csapdájába? Mert a világ, amelyben élünk, a látható teljesítményre és a hangos sikerekre próbál hangolni minket. Ha a te ajándékod a csendes, háttérben meghúzódó isteni bölcsesség, a mély hit, vagy a szellemek megkülönböztetése – az a tiszta belső iránytű, amely azonnal megérzi, mi valódi és mi hamis –, hajlamos lehetsz azt hinni, hogy kevesebb vagy azoknál, akik a frontvonalban látványos csodákat tesznek vagy nyelveken szólnak.
De figyelj jól az Isten logikájára: az ajándékodat nem azért kaptad, hogy neked legyen nagyobb tekintélyed, hanem azért, hogy a melletted ülőnek legyen élete.
Az ajándékod nem a te személyes trófeád, hanem a másik ember elsősegélycsomagja, amit Isten rád bízott. Amikor ezt megérted, megszűnik a fojtogató kényszer, hogy valaki másnak az életét vagy szolgálatát másold. Nem kell többé színlelned olyan képességeket, amelyek nem a tieid, és nem kell szégyellned azt a csendes csatornát, amin keresztül Isten áradni akar általad.
Nézd meg, milyen lenyűgöző listát ad itt az Ige. Említi az isteni bölcsesség szavait, a természetfeletti ismeretet, a hitet, a gyógyítást, a prófétálást és a nyelvek magyarázatát. Miért osztotta fel így a Teremtő ezt a hatalmas erőforrást? Miért nem kapja meg egyetlen ember az összeset?
Mert Isten szándékosan tervezett minket hiányosnak. Úgy alkotott meg bennünket, hogy a te életed megoldása a melletted lévő ember zsebében legyen, az ő szüksége pedig a te kezedre legyen bízva. Ez a tökéletes egymásra utaltság rendszere. Ez az a háló, ami összetöri a magányos hősök mítoszát, és letörli a gőgöt az arcunkról. Szükségem van a te ajándékodra, mert anélkül vak és erőtlen vagyok; és neked is szükséged van az enyémre, mert Isten rajtam keresztül akar megvigasztalni téged. Ez a legnagyobb csoda, amit átélhetnek Isten újjászületett gyermekei és sosem ízlelhetnek meg azok, akik csupán felszínes keresztény élettel próbálkoznak.
Hogyan osztja ezeket az ajándékokat a Szent Szellem? Saját belátása szerint.
Nem neked kell kiharcolnod, nem neked kell kiérdemelned, és végképp nem neked kell görcsösen produkálnod. A te egyetlen feladatod, hogy teljesen átadd magad a Mesternek, és engedd, hogy az a bizonyos isteni szél ott szólaltasson meg, ahová elhelyezett.
Ne akard a melletted lévő síp hangját utánozni. Ne akard átírni a partitúrát. Légy pontosan az az edény, aminek Isten tervezett, mert a mennyei szimfóniából éppen a te egyedi, megismételhetetlen hangod hiányzik. Érted már miért van szükséged arra, hogy egy újjászületett emberekből álló, helyi keresztény közösséghez tartozz?

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy nem egy szürke, egyforma tömegnek látsz minket, hanem mindannyiunkat név szerint, egyedi tervvel és ajándékkal indítottál el az életbe. Bocsásd meg nekem, amikor a hasonlítgatás csapdájába estem, amikor mások ajándékát irigyeltem, vagy amikor elértéktelenítettem azt a csendes belső kincset, amit Te bíztál rám.
Szent Szellem Isten, jöjj, és fújj át az életemen! Tisztíts meg a görcsös bizonyítási vágytól és a büszkeségtől. Szeretnék tiszta, átjárható csatorna lenni a Te kezedben. Mutasd meg, hogyan tudom a tőled kapott bölcsességet, hitet vagy bátorítást úgy használni, hogy azzal ne magamat építsem, hanem a körülöttem lévőket gyógyítsam és szolgáljam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.