2019. április 2., kedd

IDEGENEK ÉS JÖVEVÉNYEK ÖRÖME!

Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.
Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.
Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 13, 16. vers



Szenvedsz? Szűkölködsz? Csalódtál? Elhagytak a körülötted levő emberek? Talán leereszkedő és könnyelmű mondatokat dobnak oda neked vigasztalásként?
A fő kérdés az, hogy Isten gyermeke vagy-e?
Ha igen, akkor a körülményeid ellenére boldog vagy. Van egy mennyei Atyánk, aki nem sajnálta a legdrágábbat odaadni értünk, Krisztust a tisztát, örökkévalót.
Igen földből vagyunk, igen harmatgyengék, cserépedények vagyunk, de az a kérdés mi után vágyakozunk? Csak láthatók után? Esetleg nyitva vannak a lelki szemeink?
Mózes, Ábrahám, Gedeon, Nóé, Énókh, Ábel és még hosszan sorolhatnánk, olyan emberek voltak, akik hitben éltek és hitben haltak meg. Még csak távolról szemlélték hit által az örökségüket, de máris üdvözölték azt, mintha már megkapták volna.
Örömhír, hogy Isten nem szégyenli az Ő gyermekeit, akik hitszemeikkel is látnak, nemcsak fizikai szemeikkel, értelmükkel.
Ami ennél sokkal több, készített nekünk várost is, amely örökkévaló, és amelyben Isten gyermekeiként élhetünk örökké Isten jelenlétében. Bármin megyünk is keresztül, Isten gyermekeiként életünk legjobb része még előttünk áll. A halál nem a vég, hanem az örökségünkbe lépésünknek a kapuja. Dicsőség az Úrnak. Biztonságban vagyunk már itt a földön. Történjen bármi, szeretett Atyánk szeme mindig rajtunk van. Féltő szeretete kísér minket. Feddése, dorgálása, vesszeje mind vigasztalnak minket, hiszen tudjuk, hogy ezek által is az örökségünkre készít, formál minket.
Törjön föl hát a Krisztusból fakadó el nem múló öröm életünkből. Többé már nem vagyunk foglyok, hanem fiak vagyunk. Többé már nem vagyunk szegények, hanem a végtelenül gazdag mennyei Atya örökösei. Többé nem céltalan az életünk, hiszen a Földön csak átutazók, jövevények, idegenek vagyunk.
Miért bánkódunk ha nem fogadnak be minket? Miért szomorkodunk, ha nem fogadják bizonyságtételünket? Miért szomorkodunk, ha lenéznek minket, rágalmaznak minket a keskeny úton járva? Nem különb a szolga a mesterénél.
Méltó Krisztusunk minden dicséretre, hogy megváltott minket és biztos sziklára állította lábainkat. Egyedül Ő! Egyedül Ő! Egyedül Ő! Nekünk semmi érdemünk! Csak a Krisztus keresztje, csak az Atya kegyelme amivel dicsekedhetünk.
Három dolgot bíz ránk ma mennyei Atyánk, amit tennünk kell addig, amíg mennyei Atyánkhoz hazaérkezünk.
1. Mindig legyünk készek számot adni a bennünk levő reménységről. (1 Péter 3:15)
Éberen kell figyelnünk egész nap azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználhatunk arra, hogy az evangélium által bátorító szót mondjunk. Ha nem keressük tudatosan az alkalmat, akkor senkivel sem fogjuk megosztani a bennünk élő reménységet.
2. Mindig légy készen a vendégszeretet gyakorlására.
Nem akkor amikor valamiféle hasznod származik belőle. Nem akkor amikor egy aranygyűrűs férfi van az ismerősi körödben, vagy egy olyan illető, akinek a barátságából valamilyen módon hasznot akarsz húzni.
Az efféle vendégszeretet nem kedves Istennek.
Legyünk egymást megelőzőek a vendégszeretetben olyan esetekben is, amikor a vendég fogadáshoz nem köthető semmilyen érdek. Így a mennyei Atyánk jutalmaz meg minket.
Zsidók 13:2-ben olvassuk, hogy egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg.
3. Mindig legyünk készek Krisztus nyomdokait követni megbánás nélkül.
Tudjuk, hogy életünk a harmathoz hasonlít. Mielőtt igent vagy nemet mondanánk valamire, kérdezzük meg magunktól:
Ha ma befejezném földi életemet, számítana valamit az ami tenni akarok, vagy az amit nem akarok megtenni?
A Föld nem a végleges otthonunk. Az örökkévalóságba tartunk. Mire várunk hát? Sok teendőnk van még Urunk szőlőjében.
Végül ne feledjük! Nem a mi cselekedeteink üdvözítenek, azok csak bizonyítékai a Krisztusban vetett élő hitünknek!


IMA: Atyánk tied minden dicsőség. Köszönjük, hogy Te nem szégyelled gyermekeidet, szereted azokat akik hitben élnek és hitben halnak meg.
Köszönjük, hogy nem szégyellsz minket, még akkor sem, ha mi sokszor szégyelljük magunkat. Köszönjük, hogy készítettél nekünk országot. Szeretnénk kérni az engedelmesség lelkét, hogy a Te munkádban találj minket amikor visszajössz. Krisztus nevében, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Értelmet meghaladó hit

Amikor azonban ezt végig gondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz ve...