Isten annyira szeretett bennünket, hogy a Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválogatott minket. Azért tette ezt, hogy szent népévé legyünk, akik az ő szemében tökéletesek.
Előre elhatározta, hogy minket saját gyermekeivé fogad Jézus Krisztus által. Így akarta, és így tetszett ez neki.
Azért tette ezt, hogy dicséretet szerezzen dicsőséges kegyelmének, amellyel megajándékozott bennünket szeretett Fia, Jézus Krisztus által.
Efézusiakhoz írt levél 1. rész 3-6. vers
Minden ember vágyik az elfogadásra. Mennyi mindent hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy más emberek részéről jöjjenek a bókok vagy éppen a hízelgés, esetleg őszinte elismerés.
Az igazság az, hogy az elfogadás iránti vágyunk is valójában Istenben gyökerezik. Sok más vágyunk is Istenhez köt minket, de mivel Krisztusban vetett hit nélkül Isten ellenségeiként élünk, emberektől próbáljuk megkapni azt, amit csak Istentől kaphatunk meg igazán.
Mik a feltételei Isten elfogadásának?
Nézzük meg a tékozló fiú történetében.
1. A bűnbánat
A tékozló fiú az apjától kapott vagyont elzüllötte, majd amikor már közel állt az éhhalálhoz, rongyokban ugyan, de úgy döntött, hogy elmegy az apjához.
Ne várd tehát, hogy Isten fusson utánad, neked kell hozzá fordulnod. Te fordultál el Tőle és én, tehát nekünk kell visszatérnünk is. Ezért fontos, hogy nincs elfogadás bűnbánat nélkül.
2. A bűn megvallása
A tékozló fiú azt is eltervezte, hogy elmegy az apjához, és megvallja neki a bűneit. "Vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó arra, hogy fiadnak nevezz."
Isten pedig az alázatosokat felemeli, a büszkéket pedig elutasítja. Valld meg tehát őszintén bűneidet Istennek, és add jelét megbánásodnak.
3. Lásd meg végre, hogy az Atya közelében a legjobb neked.
A tékozló fiú napszámosként is szívesen lett volna apja házába, mert tudta, hogy jobb napszámosként az apja közelében élni, mint királyként az apjától távol.
Mit talált az apjánál?
Kegyelmet! Ölelést, őszinte visszafogadást, az apjának örömkönnyes szemeit. Az apa rég visszavárta őt.
Rongyok helyett a legszebb ruhát, de még előtte egy illatos fürdőt. Vádlás és düh helyett, ünnepet, a legcsodálatosabb ünnepet. Mindezt úgy, hogy mindent az Atyja fizetett. Sokba került az Atyának, de a tékozló fiú végre hazatalált. Honnan tudom ezt? Én voltam ez a tékozló fiú. Az én drága Atyám, Krisztus vérével fizetett, hogy részem lehessen a teljes elfogadásban.
Innentől már nem érdekelt, hogy örül-e a nagyobb fivérem vagy sem annak, hogy elfogadásra találtam. Az én drága Atyám elfogadott. Azóta is ujjongok ha a drága királyi ruhámra nézek, a gyűrűre az ujjamra, ami annak a bizonyítéka, hogy nem szolga vagyok, hanem az én drága Atyám fia. Meghaltam számára a tékozlásom miatt, de újra élek, mert elfogadott. Halleluja!
IMA: Istenünk, nincsen szó, amivel kifejezhetnénk mit jelent nekünk, hogy elfogadtál minket Krisztus által. Testünk és lelkünk is ujjong előtted, ha erre gondolunk. A megváltás fehér ruhájába öltöztettél minket, a megigazulás övével kötöttél körbe minket és a Szentlélek által elpecsételtél minket gyermekeiddé. Könyörülj minden kedves olvasón, aki még nem találta meg a teljes elfogadást Benned és általad, hogy végre hazataláljanak. Tudom, hogy őket is várja egy fehér ruha, és a mennyei birodalom minden áldása. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése