Kedves olvasóm! Ha te Isten gyermeke vagy, Isten munkatársa vagy abban, hogy az ördög munkáit lerontsd és építsd az Isten országát, ne várd azt, hogy ne legyenek nehézségeid, ellenségeid.
Hirdesd a tiszta evangéliumot, és meg fogod látni, hogy lesznek emberek, akik gyűlölni fognak ezért teljes szívükből. Ne rájuk haragudj! Nem test és vér ellen harcolunk. Ők is annak az úrnak az eszközeiként teszik amit tesznek, amelyiknek a szolgálatában, rabságában vannak.
Ha meséket mondasz, vicceket, jól hangzó tévtanokat, a világ szemében jó leszel, csak Isten kezében leszel használhatatlan.
Ha Krisztus jó vitéze vagy, akkor harcolnod kell és nem wellness keresztényként élni az életed.
Csodálatos dolog, hogy Isten kihozott minket, az Ő gyermekeit a bűn Egyiptomából, fogságából, de még várnak ránk hitharcok, mielőtt bemegyünk a mennyei ígéret földjére.
Tudom, hogy Isten fel tud ébreszteni egy egész országot egyetlen ember által is aki a maga helyén van és teszi azt amit Isten rábízott az élete árán is akár.
Miért ne lennél te ez az ember?
Illés napjait éljük. Illés idejében több száz próféta harsogta, hogy menj csak lefele a leejtőn, mert a leejtőn leszáguldva fogsz elérkezni az Isten országába.
Volt azonban egy ember aki vállalta, hogy Isten szívével együtt szomorúságban lesz a nép állapotáért, vállalta azt, hogy egy egész ország gyűlölje, pusztaságban rejtőzködjön, Illésnek nem volt szabadnapja, 24 órából 24-et sóhajtozott és életveszélyben volt az Isten ellenségei miatt.
A Kármel hegyen azonban Illés felemelt fővel állt az ellenségei között.
Egy olyan nép körében amelyik azt gondolta Istenről, amit mi is gondolunk ma.
Mintha csak kartonpapírból lenne. Ha az ágyra tesszük ott marad, ha a székre ott marad, lehet neki hazudni akármit, mert elhiszi. Csak bátorít, csak simogat, csak áld mindegy milyen utakon jársz.
Amikor az igaz Isten leszállt a Hóreb hegyen, megrepedtek a sziklák, remegtek a hegyek és úgy beszélt az élő Isten, mint a mennydörgés. A nép a hangját sem bírta elviselni a félelem miatt.
Illés áldozatának köszönhetően, megszégyenültek ellenségei és megdicsőült Isten az egész nép előtt.
Pál apostol szenvedett, de győzött. Szenvedett, de boldog volt. Ellenségei voltak, de sosem volt egyedül.
Válasszunk még ma! Kit akarunk szolgálni? Kinek a szava számít? Az emberé, aki a fű sorsára jut? Vagy az Élő Istené?
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy ha bár kicsiny nyáj vagyunk, habár a pokol és a szolgái ellenségeink, de tudjuk, hogy Te a hatalmas mennyei Atyánk vagy. A megpróbáltatások, nehézségek ellenére mindig van okunk az örömre. Veled, Benned fölemelt fővel állhatunk bárhol. Nélküled azonban állni sem tudunk, mert hiányzik a gerincünk. Szabadíts fel minket a teljes odaszánásra. engedelmességre, hogy örömünk teljes legyen és eszközeid lehessünk, hogy betöltsük küldetésünket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése