2019. július 15., hétfő

Ideje felnőni!

Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,
Korintusbeliekhez írt levél 3. rész 2. vers



Elszomorító dolognak tartom, amikor egy keresztény sokkal többet beszél önmagáról, önmaga jó cselekedeteiről, mint Krisztusról.
Mindig aggodalom fog el azokkal a keresztényekkel kapcsolatosan, akik nem tudnak beszámolni egyetlen megtapasztalásukról sem Istennel.
Még aggasztóbb olyan keresztényekről akik állítják, hogy megtapasztalták Isten jelenlétét, munkáját de mégsem található bennük semmiféle vágyakozás Krisztus szentsége iránt, és semmiféle gyakorlati törekvés arra nézve, hogy gondolkodásukban, beszédükben, tetteikben Isten természetéhez hasonlóak legyenek.
A csecsemőkornak megvan a maga helye és ideje. Tudunk gyönyörködni a csecsemőben és értékelünk minden apró gesztust amit látunk nála.
Ha azonban elmúlik a csecsemőkor ideje, és a gyermekünk még mindig ugyanazokkal a képességekkel bír, mint csecsemőkorban, akkor keserűség lesz az a szülők számára.
Ez világos tünete lesz egy komoly betegségnek.
Így van ez lelki értelemben is. Olyan jó látni egy frissen újjászületett embert. A szeretetét, a buzgalmát, a kérdéseit stb. Ha azonban nincs fejlődés a lelki életben, az betegségre utal.
Hány és hány keresztény van "csecsemőkorban" hosszú évtizedek óta?
Semmit nem szeretnének tenni Istenért, a gyülekezetért, csak kapni, kapni és kapni.
Nem szeretnének eszközök lenni Isten kezében, hogy mások szükségeit betöltsék, hanem folyamatosan azt várják, hogy őket szolgálja ki valaki.
Nem hajlandóak kemény eledelt elfogadni, csak állandóan dédelgetésre, vágynak és arra, hogy azt mondják nekik: " Isten szeret téged". Nem hajlandóak elfogadni a feddést és a komolyabb tanítást.
Vizsgáljuk meg magunkat! Megszülettünk-e már a Szentlélek által Isten számára? Milyen korban vagyunk lelkileg? Milyen korba kellene legyünk? Milyen érettek lehetünk, ha Istenre figyelünk?
Isten szeretne eszközökként használni minket, érett keresztényekként használni minket az Ő dicsőségére.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Te nem hagyod magukra a gyermekeidet. Olyan táplálékot adsz nekik, amire szükségük van. Segíts nekünk érett hitre jutni. Krisztus nevében, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A boldogító iga

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, é...