Mózes második könyve 15. rész 2. vers
Ha úgy érzed magányos vagy ebben a rohanó világban, az még egy okkal több, hogy közeledj az Istenhez, aki megígérte, hogy gyermekeként sosem hagy magadra téged.
Isten tökéletesen jó és tökéletesen hűséges.
Sosem szegi meg a kötött szövetségét vagy az adott szavát.
Ő megígérte, hogy az Ő gyermekeit nem hagyja el, még akkor sem, ha az édesanya bizonyos esetekben elhagyja a gyermekét.
Hidd el, hogy nem Istenre és még valamire van szükséged. Egyedül Isten képes megszabadítani, megelégíteni, boldoggá tenni azáltal, hogy a lelkünkben levő űrt teljesen betölti.
Ezért fontos keresnünk először Isten országát és igazságát. A többiek mind ráadásul megadatnak nekünk.
Ha valaki nem tapasztalta meg az Isten jelenlétét, szabadítását, erejét, örömét és azt ahogyan betölti lelkünk minden szükségét, abban a tévedésben él és cselekszik, hogy előbb az anyagiak, másodszor is az anyagiak, harmadszor is a földi dolgok és mindig az utolsó Isten.
Pontosan ezzel ítélik "keresztények" önmagukat erőtlenségre, szomorúságra, és rabságra.
A földi dolgok, az anyagi javak halmozása ugyanis nem felszabadítja az embert, hanem rabszolgaságba hajtja.
Döntenünk kell hát. Mi a sorrend? Mi az értékrend? Ez fogja meghatározni céljainkat, cselekedeteinket és végső soron azt is, hogy milyen irányt veszünk az örökkévalóságot illetően.
IMA: Istenünk, Te elég vagy nekünk. Nincs másra szükségünk igazán, csak a Veled való közösségre. Ebben a közösségben lelkünk megelégül, örömre, békességre talál és megtelik erővel. Köszönjük, hogy ráadásként megadod a fizikai dolgokat is, ha Te leszel életünk legfőbb kincse. Bocsáss meg minden olyan gondolatot, tettet, ami nem a helyes sorrendről tanúskodott. Krisztus nevében segíts helyreállni nekünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése