Mózes ötödik könyve 8. fejezet 2. vers
Olyan sokszor elfelejtettük megköszönni Istennek, hogy nem adott meg mindent amit kértünk Tőle. Néha még félre is magyaráztam azt, hogy Ő hallgatott. Egyszerűen csak reméltem, hogy a hallgatása azt jelenti, hogy "még nem". Holott az Isten azzal áldott, hogy nem teljesítette a kéréseinket, melyek nem egyeztek akaratával.
Elfelejtettük, hogy az élet apró dolgai szépítik meg a mindennapjainkat.
Eget verő célokat tűztünk ki, miközben elfelejtettük megcsodálni a virágról-virágra szálló pillangó szépségét.
Elfelejtjük, hogy Isten sem egy nap alatt teremtette a világot, akkor mi miért hisszük, hogy mindent egy nap alatt kell megoldanunk?
Elfelejtettünk a jelenben élni, pedig Krisztus mondta, hogy elég minden napnak a maga baja és öröme.
Elfelejtettük, hogy nem az idő, hanem a szeretet gyógyítja be a lelki sebeket, ezért szeressünk mindig Isten szeretetével.
Senki sem halt meg azért, mert túl sokat szeretett.
Elfelejtettük, hogy senkit sem változtathatunk meg, de mindenkit szerethetünk, mert csak addig élnek bennünk a másokkal szemben táplált sérelmeink, ameddig nem akarunk szeretni.
Elfelejtünk sokszor őszintén mosolyogni egymásra, holott ez a csodálatos gesztus teljesen ingyen van.
Ami pedig a legszomorúbb, hogy sokszor visszaemlékezni sem tudunk mindazokra a fontos dolgokra, amiket elfelejtettünk.
IMA: Istenünk szégyelljük magunkat, mert annyira feledékenyek vagyunk amikor a jótéteményeidről van szó. Annyira észben tartottuk viszont a másoktól kapott sérelmeket. Szentlelked által segíts elfelejtenünk a sérelmeinket, segíts megbocsátani szívből és segíts emlékezni az életutunk azon részére, amit Veled életünk, élünk meg. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése