2019. december 30., hétfő

Isten nagy családja!

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
János evangéliuma 1. fejezet 12. vers



Jóllehet legtöbb ember szereti a családját, azzal is tisztában vagyunk, hogy a családban is követnek el hibákat, megsérthetik egymást vagy nézetkülönbségek üthetik fel fejüket.
Amint a konfliktusok megjelennek, bölcsességre van szükségünk, hogy megoldjuk azokat.
Milyen csodálatos, ha számíthatunk Isten családjára és ebben a családban szeretetre és támogatásra találhatunk.
Krisztus már a szolgálata elején nagy tömegeket vonzott, gyógyította és tanította a népet.
Jézus Krisztus földi rokonságához is elérkeztek a hírek, és azt gondolták, hogy Krisztus „magán kívül van”, holott a Szentlélek vezette Őt mindenben, amit tett.
Mikor hírül adták Krisztusnak, hogy az édesanyja és testvérei kint várnak rá, érdekes kérdést fogalmazott meg: „Ki az én anyám? Kik az én testvéreim?”
Ezzel a kérdéssel nem gúnyolni akarta a rokonait, hanem felhasználta azt a pillanatot, hogy tanítsa hallgatóságát és tanítson minket is.
Rámutatott egy sokkal nagyobb és fontosabb családra: Isten családjára.
Ezután azt is a tudtunkra adja, hogyan lehet ehhez a családhoz csatlakozni: „ Aki cselekszi az én Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”
Jézus Krisztus ebbe a családba hív ma mindannyiunkat. Aki befogadja Őt, aki hisz Isten fiának nevében és befogadja Őt élete Urának, felhatalmazást nyer arra, hogy Isten gyermeke legyen.
Bízz ma teljes szívedből Krisztusban, mint Uradban és Megváltódban és te is ennek a csodálatos családnak tagja leszel.


IMA: Köszönjük Istenünk, hogy ma arra hívsz minket, hogy a Te örökkévaló családodnak részesei legyünk azáltal, hogy bízunk Jézus Krisztusban, mint Urunkban és Megváltónkban. Krisztus nevében, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Isten szerető kezében

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.                  55. Zsoltár 22. vers Amikor nehé...