119. Zsoltár 11. vers
Emlékszem gyermekkoromban nem állhattunk ki egy szavalatot elmondani, csak ha megtanultuk kívülről. Minden szombat esténk azzal telt, hogy a vasárnapra kijelölt, aranymondásnak nevezett Biblia verset megtanuljuk kívülről. Akkor természetesen sokszor nem szívesen ültem le tanulni, ma viszont már tudom, hogy abban az időben értékes alapokat raktam le önmagam számára Isten beszédéből.
Ma már túl kényelmesek vagyunk, és nem szeretünk tanulni. Az Isten szava viszont ma is igaz. Amikor a gonosz bűnre csábít, az Isten Szentlelke eszünkbe tudja juttatni Isten szavát és ez által győzhetünk a kísértés felett. De mit juttasson eszünkbe, ha nem is tanultunk semmit? A mi döntésünk és feladatunk az, hogy tanulás által „szívünkbe, elménkbe” zárjuk Isten beszédét.
Talán máris azt mondogatod magadban, hogy nincs időd. Beszéltem egy emberrel, aki elmondta, hogy szívesen olvasná a Bibliát, de nincs rá ideje.
Kicsit tovább beszélgetve, kiderült, hogy átlagban 2-3 órát tölt Tv előtt. Ebből csak fél órát kellett volna „lecsípnie”, hogy naponta olvashasson.
Nem az idővel van a gondunk, hiszen időnk mindannyiunknak ugyanannyi van, az értékrendünkkel van a gond.
Olvassuk Isten beszédét, tanuljuk Isten beszédét, gondolkodjunk Isten beszédéről, hogy a Szentlélek által cselekedhessük Isten akaratát.
Ezáltal meg fogjuk tapasztalni, hogy az Istentől jövő öröm erőt fog adni nekünk.
A vágyunk, szenvedélyes szeretetünk Isten iránt növekedni fog. Ha ezt tesszük, egyre inkább arra fogunk vágyni, hogy Istennek kedveskedjünk.
IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy teljes szívünkből keressünk Téged és ne térjünk le az általad kijelölt útról. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése