Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
46. zsoltár 7, 10. vers
Amikor gyermekeinket megkérjük, hogy csendesedjenek el, általában azért tesszük, hogy figyeljenek arra, amit mondani szeretnénk nekik.
Néha hangosabban, teljes tekintélyünkkel kérjük őket erre, máskor csak egy halk pisszenéssel tesszük ugyanezt.
Isten a mai napon mindkét módszert használja arra, hogy tudtunkra adja, számára nincs olyan probléma, amivel ne tudna megbirkózni.
Nem szabad tehát megijednünk a minket körülvevő káosz miatt, hiszen Isten a nehézségben is ott van gyermekeivel.
Isten kiereszti hangját és megszeppen a föld (6. vers), ugyanakkor szelíd suttogással hívja közelebb magához gyermekeit: „Csak maradj nyugodt gyermekem! Én itt vagyok veled!”
Vannak olyan napok, amikor olyan nagynak tűnik a fájdalom, olyan mélységesnek a csalódás, olyan bénítónak a félelem, hogy elfeledkezhetünk arról a csodálatos igazságról, hogy Isten a mi oltalmunk és erősségünk.
A kétségbeesés által elsodortathatunk Isten mellől, és azon kapjuk magunkat, hogy sóvárgunk Isten parancsolatai, közelsége, szelíd, bátorító hangja után.
Amikor Krisztus tanítványai kiáltani kezdtek Krisztushoz a viharban, Krisztus felkelt, ráparancsolt a viharra és a szelekre, és azt mondta a hullámoknak: „Hallgass, némulj el!’
( Márk evangéliuma 4. rész 39. vers)
Mi az, amit Krisztus le kellene, csendesítsen ma a szívedet, gondolatvilágodat illetően?
Állj meg egy pillanatra, hogy meghallhasd Krisztus szerető hangját, amint Isten jelenlétének csendjébe, nyugalmába hív!
IMA: Istenünk, ismered minden gondolatunkat és azt is látod, hogy miként vett úrrá rajtunk az aggodalmaskodás és szorított ki Téged és a Te hangod az életünk középpontjából.
Kérünk, csendesítsd le háborgó elménket, gondolatainkat, és vonj minket a közelséged biztonságába és nyugalmába. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése