143. Zsoltár 8. vers
Szoktuk mondani, hogy „aludni kell egyet a dolgokra.” Valóban, ha úgy térünk nyugovóra, hogy problémáinkat imádságban letesszük a kereszt tövébe, felüdülés lehet számunkra az éjszakai pihenés.
Csatlakozhatunk a zsoltáríró segélykiáltásához, hogy legyen segítségül számunkra a nyomorúság idején.
Így lélegezhetünk fel igazán. Isten azt szeretné, hogy ne folyton azért siránkozzunk, hogy milyen nehéz naponként cipelni a terheinket, hanem minden egyes reggelen kérjük, vágyjuk Isten szavának élő vizét, amelyben erő van, amely megújít minket és megerősít. Nem az a lényeg, hogy mekkora terhet viszünk, hanem az a fontos, hogy melyik úton járunk? Ki, mi után vágyódik a lelkünk?
A gonosz szolgálatában a bűneink mázsás terhe nyom le minket és semmi sem adhat hosszú távú felüdülést. Az alvás, az alkohol, az élvezetek csak ideig-óráig csillapítják fájdalmunkat. Amint viszont Isten kegyelme által naponként Rá vágyunk, Belőle merítünk, az Ő terhe könnyűvé válik, lelkünk pedig hihetetlenül meg fog erősödni. A célunk tehát legyen az, hogy növekedjen az Isten iránti vágyakozásunk.
IMA: Istenünk, segíts, hogy Te légy első gondolatunk ébredés után, hogy a világ fiait kínzó aggodalom, bizonytalanság, lelki éhség távol maradjon tőlünk. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése