Megrendítő hírek!

Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

77. Zsoltár 1. vers

Mindannyian emlékezhetünk egy telefoncsörgésre, egy ajtókopogtatásra, egy orvos szavaira, amint nagyon rossz híreket közöl velünk. Olyan híreket, amelyekről azonnal tudtuk, hogy megváltoztatják a jövőnket.

Talán még a borzongást is fel tudjuk idézni, ami átfutott egész testünkön, a sóhajunkat: „ Ó Istenem!”

Isten gyermekei számára, Isten nevének segítségül hívása, egy természetes válasz a megrendítő hírekkel való szembenézés idején, hiszen Isten az erejük, életük és reménységük.

Amikor a gondolatunkat, világunkat megrendítik, megzavarják a megrendítő hírek, természetes, hogy az Isten 112-es segélyhívóját „tárcsázzuk”.

A zsoltárírót szemlélve, rájöhetünk, hogy nem tilos Istenhez kiáltanunk ilyen helyzetben. Természetes dolog, hogy halálfélelemmel nézünk szemben, amikor rákkal diagnosztizálnak minket. Természetes reakció, hogy amikor elveszítjük gyermekünket, házastársunkat, legszívesebben mi is követnénk őket az örökkévalóságba.

Isten nem várja el gyermekeitől, hogy érzelemmentes robotok legyenek a viszontagságos időkben.

Isten arra hív minket, hogy az Ő karjaiba „omoljunk”. Ő erősen fog tartani minket, le fogja törölni könnyeinket, és átvezet, minket bármi is álljon előttünk.

A zsoltáríró nem vár reakciót a kiáltására, csak tudtára adja Istennek a gyász okozta fájdalmát, nyugtalanságát.

Arra kéri Istent, hogy hallja meg kiáltását és legyen segítségére a nehéz helyzetben. Ez pedig bőven elég!

IMA: Istenünk, te vagy az aki megengeded a megrendítő híreket, élményeket, próbákat és tudjuk, hogy Téged szeretve ezeknek is haszna van. Tudjuk, hogy Hozzád mehetünk, segíts kiöntenünk szívünket, mint a vizet előtted, segíts őszintén segítségül hívni Neved, hittel teljesen, hogy megtapasztaljuk szabadításod. Krisztus nevében, Ámen.