Márk evangéliuma 8. fejezet 34. vers
Miután Jézus Krisztus beavatta a tanítványait abba, hogy a közeljövőben szenvedés és kereszthalál vár rá, magához hívta a sokaságot és a tanítványait és tanította őket azzal kapcsolatosan, hogy ha valaki követni akarja Őt, akkor az önmegtagadás és a kereszthordozás a mindennapjai részévé válik.
Krisztus tanítványa meghal a saját maga vágyainak, kívánságainak és lemond arról, hogy ő legyen a saját életének középpontjában.
Jézus Krisztus ezzel azt akarta kifejezni követőinek, hogy készen kell állniuk arra, hogy bármikor feláldozzák vagyonukat, társadalmi pozíciójukat vagy akár családi kapcsolataikat is, ha ezt a Krisztus követése megköveteli.
Ma is világszerte keresztények ezrei vállalják a szenvedést csupán azért, mert Jézus Krisztust követik.
Azáltal, hogy szembeszállnak az önző világi felfogással és életszemlélettel, ragaszkodnak a Krisztusban vetett hitükhöz, üldöztetésnek teszik ki önmagukat.
Keresztények százmilliói vállalták, vállalják a nélkülözést, szenvedést, életveszélyt Jézus Krisztus követéséért világszerte.
Aki Krisztust választja, a Krisztus iránti szeretetből önként vállalja a Krisztus követésének édes terhét: a keresztet.
Az én keresztem talán az, hogy vállaljam a bántást és a megvetést azért, mert más irányba megyek, mint az önző világ. Az én keresztem talán az, hogy az Isten gyülekezetének romjait nézve, sírjak, bánkódjak reggeltől-estig, hogy Isten szívével együtt érezve eszköz lehessek az újjáépítésben.
A kereszt talán az, hogy évekig imádkozunk egy meg nem tért közeli hozzátartozónkért és nem látjuk még, hogy Istenhez fordulna.
Amikor a szükségben levő szomszédunknak, ismerősünknek segítünk akkor terhet vállalunk. Amikor egy árva gyerekek örökbe fogadunk annak ellenére, hogy nem rokonunk vállaljuk a nevelésének minden nehézségét, akkor terhet vállalunk Krisztusért.
A gyülekezetek, amelyek még egyáltalán megosztják az örömhírt másokkal, átérzik az elveszett emberek szükségeit, fájdalmait.
Jaj de radikális ez egy olyan „kereszténynek” akinek csak egyház-felekezete van, de sosem adta át igazán az életét Krisztusnak. De nehéz ez az üzenet az önző embernek, aki azért él, hogy önmaga vágyai, kívánságai, döntései legyenek mindig előtérbe.
Pontosan ez a lényeg. Ha a Szentlélek nem teremt bennünk új szívet, akkor csak egyfajta kegyességnek a látszata lesz jelen életünkben, de sosem lesz erőnk arra, hogy Krisztust kövessük önmegtagadással és kereszthordozással. Pedig Jézus Krisztus mondja: „Aki elveszti az életét értem és az evangéliumért, örökre megmenti azt.”
IMA: Istenem, gyermekedként hozzád tartozom. Szívem mélyén tudom, hogy te olyan dolgokat is kérsz tőlem, amiket nehéz megtennem. Segíts megtagadnom magam és hordozni a keresztem. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése