Mózes 5. könyve 10. fejezet 8. vers
A mai világban milyen rendezvények késztetnek minket arra, hogy álljunk? Emberek felállnak a helyükről, ha például egy focimérkőzésen gólt rúg az egyik csapat. Felállva ünnepeljük azt, ha valamilyen kiemelkedő teljesítményt látunk. Felállunk, amikor egy vendég belép a szobába és így akarjuk megtisztelni őt.
Az ókori Izraelben a Lévi törzsét egy egészen másfajta „állásra” hívta el Isten. A Lévi törzsét arra választotta ki Isten, hogy az Úr színe előtt álljanak, az Ő szolgálatára és, hogy áldást mondanak az Ő nevével.
Ez az elhívás arról szólt, hogy sokféle feladatban helyt álljanak, amelyek által segítik a népet az Isten dicsőítésében és, hogy megosszák az örömhírt Isten mindenki számára elérhető áldásaival kapcsolatosan.
Ez az elhívás mindennapos volt és kellett hozzá rutin is, de még inkább szükség volt felelősségteljes és átadott szívre, amely eltökélt arra nézve, hogy kiálljon Isten, az ég és Föld Urának dicsőségéért, aki megszabadította az Ő népét.
A Léviták ilyen értelemben olyan szerepben voltak, mint a Mennyben az angyalok. Gábriel angyal, amikor Keresztelő János születéséről szól Zakariásnak, a következőt mondja: „"Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.” ( Lukács 1:19)
Isten arra hív minket, hogy magunkra véve a Szentlélek minden fegyverzetét, álljunk meg szilárdan az Úrban és az Ő hatalmas erejében. A mi lelkünk ellensége, az ördög szeretne leverni minket a lábainkról, de Isten ereje által megállhatunk az ördög mesterkedéseivel szemben is, ( Efézus 6:11) használva azokat az adottságokat amiket Istentől kaptunk, hogy Őt dicsőítsük mindenben amit teszünk.
IMA: Istenünk, előtted állunk most. Segíts hűségesen szolgálni Neked és beszélni Rólad. Ha elestünk, segíts ismét helyünkre állni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése