János evangéliuma 1. fejezet 1. vers
Egy új hónapot kezdtünk a mai napon, és ha szeretnék megújítani, erősíteni az Istennel való kapcsolatunkat, jó, ha visszamegyünk a kezdetekhez, oda ahol minden elkezdődött.
Ha megismerjük az alapokat, az olyan lesz számunkra, mint egy horgony az élet viharaiban. János apostol visszamegy egészen a világ teremtése előtti korszakra: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Ez betekintést ad nekünk az Isten világossággal és élettel való kapcsolatába.
Ez egy szeretet kapcsolat, amelyben az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti, az Atyát a Szentlélek által pedig megosztanak dolgokat önmagukból.
Az Ő egységük az elfogadás, az öröm és a szeretet egysége. Ebből a szeretet kapcsolatból született meg a teremtett világ, amikor Isten kimondta, hogy: „Legyen! ( 1 Mózes 1:3)
A teremtés nem egy véletlen baleset volt, hanem Isten tudatos műve. Az ember a föld porából teremtetett és Isten a saját lelkét lehelte az ember orrába, (1 Mózes 2:7) hogy az ember is egyesülhessen Vele a szeretet áldott kötelékében.
Minden ember alapvető vágyai közé tartozik egy szerető és életet adó közösség részévé válni. Amikor önzetlenül kifejezzük egymás iránti szeretetünket és minden elvárás nélkül adunk valamit egymásnak, akkor kapcsolódunk ilyen módon a Teremtőnkhöz és ahhoz a célhoz, amiért teremtett minket.
Hiszen ha tetszik, ha nem, szeretetre, önzetlen kapcsolatok kialakítására lettünk teremtve. Először is a Teremtővel való kapcsolatunk fontos, hogy helyreálljon Jézus Krisztus által, majd az embertársainkkal való kapcsolatunk.
IMA: Drága Istenünk, olyan nagy a Te szereteted teremtményeid iránt, hiszen Jézus Krisztusban vetett hit által gyermekeddé fogadod az embert. Köszönjük az áldott közösséget, amit a Te családodban megtapasztalhatunk. Dicsőítünk ezért Atya, Fiú, Szentlélek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése