Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.
Márk evangéliuma 1. fejezet 17-18. vers
A tegnapi gondolatokhoz visszatérve, Elizeus próféta a semmi közepén szántott, majd egy számára teljesen idegen rádobta a palástját, Elizeus pedig tudta, hogy ez voltaképp Isten elhívásának a megnyilvánulása, Aki arra hívja, hogy legyen az Ő prófétája.
Hogyan válaszolt erre Elizeus? Én talán időt kértem volna, hogy átgondoljam a döntésem következményeit, talán azon gondolkodtam volna, hogy földművesként tudni fogok-e egyáltalán szólni Isten nevében?
Elizeus viszont nem ezt tette. Azonnal igent mondott a hívásra és mindent maga mögött hagyott. Az ökröket levágta és feláldozta, a felszerelését pedig elégette. Ezzel is jelezte, hogy számára nincs többé visszaút a régi életéhez. (1 Királyok 19:21)
A mai történetünkben, Krisztus első találkozásáról van szó Simonnal, Andrással, Jakabbal és Jánossal, akik halászok voltak és a hálójukat tisztogatták.
Jézus Krisztus hívta őket arra, hogy kövessék Őt, a tanítványok pedig Elizeushoz hasonlóan azonnal igent mondtak a hívásra és mindent maguk mögött hagyva követték Krisztust.
Hányszor szalasztottuk már el az Isten által felkínált lehetőségeket azért, mert féltünk, bizonytalanok voltunk vagy féltünk a következményektől?
Belegondoltál már ebbe egyáltalán?
IMA: Istenünk, Te ma is a Te követésedre hívsz minket. Ha igent mondunk, tudjuk, hogy az életünk örökre megváltozik és sosem leszünk azok, akik voltunk. Adj bátorságot igent mondanunk és a Te örömhíredet megosztanunk másokkal is. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése