Királyok második könyve 4. fejezet 2. vers
Elizeus idejében az oliva olaj egy olyan étel hozzávaló volt, amit minden házban használtak. Abban az időben ezt használták világításra, testápolóként, gyógyszerként és sütés-főzés alap összetevőjeként.
Amikor ez az özvegyasszony azt mondta Elizeusnak, hogy csak egy korsó olaja maradt, voltaképp azt mondta, hogy utolsó tartaléka maradt a világításra, fűtésre, orvoslásra és főzésre is.
Az egyetlen megoldás az maradt emberileg, hogy az asszony eladja a gyermekeit rabszolgának, így az adósságait ki tudta volna fizetni és nem haltak volna éhen sem.
Nem csoda, hogy Elizeushoz fordult segítségért. Elizeus viszont nem tudott a zsebébe nyúlni és az asszonynak átnyújtani egy nagyobb összeget. Ehelyett megkérdezte az asszonytól azt, amije volt. Ez a kérdés reménnyel töltötte el az asszonyt. Ez a kérdés az asszonyt reménnyel töltötte el a reménytelenség helyett.
Észrevette ugyanis, hogy vannak tartalékai: egy korsó olaj, ami talán nem sok mindenre elég és egy Isten, aki nagyon is törődik vele.
A csoda, ami az asszonnyal történt abból fakadt, hogy emlékezett: Isten még mindig jelen van életében és vigyáz rá és családjára.
Néha tragikus és lehetetlen helyzetekben találhatjuk magunkat. Ezekben a helyzetekben emlékezzünk arra, hogy Isten sosem hagy minket segítség nélkül, Ő ott van életünk kisebb-nagyobb tragédiáiban is.
Talán a mi gondjaink nagyobbak, mint a puszta megélhetés gondjai, de nincs olyan nagy vagy kis probléma, amit ne vihetnénk Isten színe elé.
IMA: Atyám, kérlek, hallgasd meg a mi imánkat most, amikor segítségért könyörgünk Hozzád. Tudjuk, hogy folyamatosan szemmel tartod életünket és törődsz velünk. Segíts meglátnunk ma azt amink, van, a helyett, amink nincs. Kérünk, viselj gondot rólunk, Jézus Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése