Királyok második könyve 6. fejezet 16. vers
Csőlátásnak hívjuk azt, amikor csak azt látjuk, ami az orrunk előtt van, és nem tudunk egy át fogóbb nézőpontot magunkévá tenni. Nem tudjuk madártávlatból szemlélni a dolgokat.
Elizeus ismert több ilyen embert, akik azért reagáltak le rosszul bizonyos helyzeteket, mert nem tudták úgy látni az egész helyzetet, ahogyan az valójában van.
Arám királya nem látott be a biztonságot jelentő városfalak mögé, hogy tudatosulhasson benne sokkal, nagyobb dologgal van dolga, mint egy egyszerű kémmel.
Elizeus szolgája pedig nem látott túl a szíriai hadseregen, hogy észrevegye a Mindenható Isten Seregeit. Izráel királya nem lát túl az ellenségen, amelyik körülfogta a városát, hogy békés, higgadt választ tudjon adni a helyzetre.
Az ő „vakságuk” arra indít minket, hogy elgondolkozzunk, van-e olyan dolog, amit jelen élethelyzetünkben mi sem veszünk észre?
Elizeus látta, hogy a világot nem hódítók és hadseregek uralják, hanem az Isten. A próféta látta, hogy a világban Isten ereje és tekintélye a döntő.
Az Isten hatalma az egyetlen hatalom, amely a szeretetben gyökerező, ez a hatalom pedig igazi védelmet tud adni nekünk.
A hit szemeivel látni, nemcsak azt jelenti, hogy a személyes életterünkben látjuk Istent munkálkodni, hanem azt jelenti, hogy látjuk Őt munkálkodni az ország „csataterén” és a városunk utcáin is.
Nem számít, hol vagyunk, vagy milyen lehetetlennek tűnő élethelyzettel kell szembenéznünk, túlnézhetünk a „rövid látó” félelmeinken és rádöbbenhetünk, hogy Isten jelenléte sokkal fontosabb, mint bárki, aki ellenünk van. ( Róma 8:31-39).
IMA: Istenünk, nyisd meg a mi szemeinket is, hogy láthassunk Téged. Add, hogy lássuk a Te hatalmadat és a mi életünkben és a minket körülvevő világban is. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése