Timóteushoz írt második levél 4. fejezet 1-5. versek
Isten gyülekezetének nincs szüksége olyan munkásokra, akik csak azért végzik a lelki munkát, mert éppen nincs jobb dolguk. Nincs szükségünk olyan lelki vezetőkre, akik csak azért állnak be a vezetés szolgálatába, mert megüresedett egy hely. Nincs szükségünk olyan lelki vezetőkre, akik csupán azért akarnak vezetők, lenni, mert logikus következtetésük szerint, nekik ez a legmegfelelőbb hely Isten munkájában.
Olyan vezetőkre van szükségünk, akiket Isten hívott el a szolgálatra és Isten helyezett a szolgálatba. Éppen emiatt nincs más választásuk csak az, hogy prédikáljanak, prófétáljanak.
Olyan férfiakra van szükségünk, akiket Isten áldott meg bölcsességgel, akik hajlandóak azon terheket hordozni, amelyek a Krisztus szolgálatának terhei. Ha Szentlélek nem erősít meg valakit erre a teherhordozásra, össze fog omlani e terhek alatt. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban készült felmérés szerint, 10 lelkipásztorból, akik frissen beállnak a szolgálatba, 7 lelkipásztor 3 éven belül kiáll a szolgálatból és soha nem is tér vissza. Csupán 3 marad meg. Isten Lelke által és a Biblia által vezérelt emberekre van szüksége Isten népének. Isten vezetésére nemcsak a nagy döntésekben van szükségünk, hanem minden lépésünkben fontos, hogy engedjük Istent megvilágítani dolgainkat, hiszen csak így tudunk különbséget tenni a lelki életünkre hasznos és ártalmas befolyással bíró dolgokkal kapcsolatosan.
Nincs reményünk, ha a saját okosságunkban, műveltségünkben, okleveleinkben, címeinkben bízunk. Nem véletlen, hogy az egyházak többsége Magyarországon lejtmenetben van, ami a lelki dolgokat illeti és kompenzálásképpen egyik fejlesztési projektbe fog a másik után. Félő azonban, hogy mire légkondicionált, kivetítős, összkomfortos termeink lesznek, nem maradnak emberek, akik használják is azokat. Miben van az erő? A Szentlélek ereje által hirdetett evangéliumban. Ezt kaptuk Istentől és ezt kell használnunk. Amikor Igét hirdetünk vajon benne van-e Isten üzenete, ereje, áldása, tüze? Ha stratégiákban, emberi tervekben akarunk bízni, indítsunk egy vállalkozást és ne a gyülekezet élén gyakoroljuk ezeket. Ha szórakoztatni szeretnénk, harcoljunk azért, hogy színészek vagy zenészek legyünk és tegyük azt világi környezetben. Ha szónokok akarunk lenni, legyünk politikusok és ne az Isten népe között akarjunk üres szónoklással érvényesülni. A gyülekezet nem az a hely ahol bohócokra van szükség akik „kecskéket” szórakoztatnak, hanem pásztorokra, akik Isten népét vezetik és eszközök abban, hogy megfelelő táplálékban részesüljenek. Mikor értjük végre meg, hogy a lelkünkben, családunkban, környezetünkben, gyülekezetünkben vívott lelki harcot nem nyerhetjük meg testi fegyverekkel, módszerekkel? Az Élő Isten, Élő szavának hirdetése, a közbenjáró imádság, az önfeláldozó szeretet és a szenvedés. Ezek a mi fegyvereink.
Isten gyülekezetének nincs szüksége olyan munkásokra, akik csak azért végzik a lelki munkát, mert éppen nincs jobb dolguk. Nincs szükségünk olyan lelki vezetőkre, akik csak azért állnak be a vezetés szolgálatába, mert megüresedett egy hely. Nincs szükségünk olyan lelki vezetőkre, akik csupán azért akarnak vezetők, lenni, mert logikus következtetésük szerint, nekik ez a legmegfelelőbb hely Isten munkájában.
Olyan vezetőkre van szükségünk, akiket Isten hívott el a szolgálatra és Isten helyezett a szolgálatba. Éppen emiatt nincs más választásuk csak az, hogy prédikáljanak, prófétáljanak.
Olyan férfiakra van szükségünk, akiket Isten áldott meg bölcsességgel, akik hajlandóak azon terheket hordozni, amelyek a Krisztus szolgálatának terhei. Ha Szentlélek nem erősít meg valakit erre a teherhordozásra, össze fog omlani e terhek alatt. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban készült felmérés szerint, 10 lelkipásztorból, akik frissen beállnak a szolgálatba, 7 lelkipásztor 3 éven belül kiáll a szolgálatból és soha nem is tér vissza. Csupán 3 marad meg. Isten Lelke által és a Biblia által vezérelt emberekre van szüksége Isten népének. Isten vezetésére nemcsak a nagy döntésekben van szükségünk, hanem minden lépésünkben fontos, hogy engedjük Istent megvilágítani dolgainkat, hiszen csak így tudunk különbséget tenni a lelki életünkre hasznos és ártalmas befolyással bíró dolgokkal kapcsolatosan.
Nincs reményünk, ha a saját okosságunkban, műveltségünkben, okleveleinkben, címeinkben bízunk. Nem véletlen, hogy az egyházak többsége Magyarországon lejtmenetben van, ami a lelki dolgokat illeti és kompenzálásképpen egyik fejlesztési projektbe fog a másik után. Félő azonban, hogy mire légkondicionált, kivetítős, összkomfortos termeink lesznek, nem maradnak emberek, akik használják is azokat. Miben van az erő? A Szentlélek ereje által hirdetett evangéliumban. Ezt kaptuk Istentől és ezt kell használnunk. Amikor Igét hirdetünk vajon benne van-e Isten üzenete, ereje, áldása, tüze? Ha stratégiákban, emberi tervekben akarunk bízni, indítsunk egy vállalkozást és ne a gyülekezet élén gyakoroljuk ezeket. Ha szórakoztatni szeretnénk, harcoljunk azért, hogy színészek vagy zenészek legyünk és tegyük azt világi környezetben. Ha szónokok akarunk lenni, legyünk politikusok és ne az Isten népe között akarjunk üres szónoklással érvényesülni. A gyülekezet nem az a hely ahol bohócokra van szükség akik „kecskéket” szórakoztatnak, hanem pásztorokra, akik Isten népét vezetik és eszközök abban, hogy megfelelő táplálékban részesüljenek. Mikor értjük végre meg, hogy a lelkünkben, családunkban, környezetünkben, gyülekezetünkben vívott lelki harcot nem nyerhetjük meg testi fegyverekkel, módszerekkel? Az Élő Isten, Élő szavának hirdetése, a közbenjáró imádság, az önfeláldozó szeretet és a szenvedés. Ezek a mi fegyvereink.
IMA: Istenünk, szükségünk van Rád. Kérünk, küldd Szentlelked, hogy tanítson, vigasztaljon, vezessen minket utadon. Nincs más reményünk. Nélküled leépül a lelkünk, a családunk, a gyülekezetünk, a társadalmunk. Kérünk, add nekünk a szabadulás örömét, az engedelmesség Lelkét, hogy betölthessük szolgálatunkat. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése