34. Zsoltár 4. vers
Az új koronavírus elképzelhetetlen félelmet kelt a világban. Egy teológus írása szerint, a félelem az ember alapvető érzelme, amivel a világra születik.
A Covid19 félelem hozzájárult ahhoz, hogy az országok gyors intézkedéseket hozzanak, hiszen a félelem mozgósította az országok erőforrásait. Talán ránk is személyesen így hatott ez a kollektív félelem. Igyekeztünk biztonsági intézkedéseket hozni a saját és szeretteink érdekében. Emlékezzünk csak Március-Áprilisra amikor az emberek ettől a félelemtől hajtva megrohamozták a boltokat és készleteket halmoztak fel, mert nem bíztak a hatóságok azon kijelentéseiben, hogy van és lesz minden élelmiszerből, gyógyszerből a szükséges mennyiség. Ha uralkodni tudunk a félelmünkön, voltaképp a javunkra tudjuk fordítani azt olyan módon, hogy segítse, és ne megbénítsa életünket.
A Biblia utal arra, hogy ha a félelmet engedjük felülkerekedni, megbénítja a gondolkodásunkat és a cselekvőképességünket.
Hogyan vegyük fel a harcot egy láthatatlan ellenséggel szemben, aki mohón szedi áldozatait?
A zsoltáríró azt mondja, hogy az Úrhoz folyamodott és az Úr megmentette minden félelmétől. Akkor is tovább rettegünk, ha eszünkbe jut, Isten örökkévaló hatalma mellyel életünket kezében tartja?
Most, a világjárvány idején, idézzük fel magunkban azokat a múltbeli szabadításokat, amelyeket Isten végzett életünkben. Ő, aki a múltban megmentett minket minden félelmünktől, kétségtelenül képes lesz rá a jövőben is.
IMA: Istenem, segíts nekem, hogy még jobban a Te szeretetedre és gondoskodásra bízzam magam. Jobban ismersz engem, mint én önmagamat. Szabadíts meg az ördög minden terrorjától, hogy hűségesen szolgálhassunk Téged. A mi gyógyító Megváltónk nevében kérlek, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése