Csendesedjetek el!

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 46. Zsoltár 10. vers 

Azon gondolkodtam, hogy most mi a nehezebb? A világjárvány idején kint lenni és élni a mindennapjainkat a vírus árnyékában vagy karanténban lenni és várni a gyógyulást, felszabadulást?
Lehetünk türelmetlenek és tombolhat bennünk a tenni akarás a karantén elszigeteltségében is. Ez ilyenkor talán úgy nyilvánul meg, hogy fel-alá sétálunk talán a lépcsőnkön vagy az udvarunkon.
Megszoktuk, hogy a rohanó világ mindig ad nekünk elfoglaltságot és talán a megszokás is ezt hozza ki belőlünk az otthon töltött időben.
A Jób könyvében olvassuk a Sátánról: „Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.” ( Jób könyve 1. fejezet 7. vers)
Az ördög „középső neve” elfoglaltság. Ő maga is folyamatosan jár-kel, tevékenykedik és azokat is erre készteti, akiket be tud csapni.
A nyughatatlanságunk akkor is megnyilvánulhat, amikor voltaképp nem sok mindent tehetünk.
A nyughatatlanságból fakadó szorongás pedig nem hagyja sem az elménket, sem a testünket pihenni.
Isten most arra hív minket, hogy ismerjük meg Őt jobban azáltal, hogy fizikailag és szellemileg is nyugalomban maradunk. Ha már megtanultunk tenni, most tanuljunk meg lenni. Gondoljunk arra egy kényelmes helyre ülve, hogy minden egyes lélegzetvételünk Isten jelenlétének és kegyelmének bizonyítéka.
Nem kell a szobádat sem elhagynod. Csak ülj és csendesedj el. Isten csodái ilyen módon is feltárolhatnak előtted.

IMA: Szerető Isten, segíts, hogy le tudjuk győzni a nyughatatlanságunkat. Csendesíts le bennünk a szorongást, amely arra késztet, hogy folyamatos mozgásban, rohanásban legyünk. Hadd, emlékeztessen minden egyes lélegzetvételem jelenlétedre. Segíts, hogy árasszam a Tőled kapott békességet, nyugalmat környezetemre is. Gyógyító Jézus Krisztusom nevében kérlek, Ámen.