Korintusiakhoz írt első levél 13. fejezet 1. rész
Mi emberek, általában ódzkodunk attól, hogy egy bizonyos erényt felmagasztaljunk a többi erény kárára. Ennek ellenére határozottan állítom, hogy nincsen csodálatosabb, ragyogóbb dolog a teremtett világban, egy olyan embernél, akinek a lelke, elméje át van itatva Istennel, aki maga a nagybetűs szeretet. Az ilyen ember egész lényéből egy szelíd és gyógyító ragyogás árad, ez pedig vonzza a többi embert. Nem véletlen, hogy szeretünk az ilyen emberek közelében lenni, beszélgetni velük, élvezni a társaságukat.
Az ilyen ember életében, az erények a szeretet táptalajában növekednek és áldásként áradnak a környezetében élőkre.
A Szentlélek tüze által „meggyújtott” lélek izzása ez, amely szereti azokat, akik szintén az örök után vágyakoznak és hit által el is fogadták azt Isten ingyenes ajándékaként. Érted már miért nem tudnak egyes „keresztények” senkit sem elszívlelni maguk körül? Miért nem akarják szeretni a saját házastársukat sem? Mert a sok erény ellenére, hiányzik az életükből a Szeretet.
Akik mindenek fölött Istent, a nagybetűs szeretetet szeretik, azok mindenek fölött Őt értékelik és magasztalják is életükben. Nem a nyelveken szólást, nem a jótékonykodást, nem a fizikai áldásokat vagy a fizikai egészséget, hanem egyedül a Szeretetet.
IMA: Istenünk, ma a tudomásunkra hoztad, hogy Nélküled semmit sem ér az életünk, a képességeink, az eredményeink, a tudományunk, a hitünk, az erkölcsösségünk. Segíts nekünk, hogy megnyíljanak lelki szemeink, összetörjön a büszkeségünk, amely távol tart minket a Szeretettől és Téged tartsunk legnagyobb kincsnek életünkben, a hit-testvéreinket, embertársainkat pedig végre valóságosan tudjuk szeretni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése