Egy hercegről jegyezték fel, hogy beleszeretett egy szegény parasztlányba. A herceg ugyan szerette a parasztlányt, de azt akarta, hogy ne a pénze vagy a rangja miatt házasodjon össze vele, hanem őszinte szeretetből tegye meg ezt. Mit tehetett ez a herceg? Meg is parancsolhatta volna a lánynak, hogy menjen hozzá feleségül, de még egy herceg is arra vágyik, hogy szeretetből házasodjon meg vele a szíve választottja. Le is nyűgözhette volna a lányt gazdagságával, hatalmával, de akkor sosem tudhatta volna biztosan, hogy a lány a pénze, hatalma miatt, vagy őszinte szeretetből választotta őt. Éppen ezért a hercegnek egy más ötlete támadt. Egy ideig feladta hatalmát, gazdagságát, pozícióját és abba a szegény faluba költözött ahol a lány élt. Ugyanolyan életet folytatott, ugyanolyan szegényes ruhákban járt. A lány pedig idővel megszerette a herceget, azért aki valójában volt és nem a rangja vagy a gazdagsága miatt és azért is, mert kezdettől fogva érezte ez a lány, hogy a herceg már akkor szerette őt, amikor ő még nem tudta viszontszeretni a herceget. Ez a történet jobban megérteti velünk, hogy milyen is volt Krisztus földi szolgálata. Emberré lett, szegénnyé lett, hozzánk hasonlóan élt, a megdicsőülés hegyén pedig a tanítványok megláthatták az Ő dicsősége ragyogásának egy töredékét. Ő viszont nem kényszerít minket, hogy elfogadjuk és viszonozzuk szeretetét. Hatalmának csillogásával sem akar befolyásolni minket, hanem egyszerűen kér minket, hogy válaszoljunk mennyei Atyja felhívására: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt hallgassátok!”
IMA: Úr Jézus, dicsőítünk Téged, mint Királyok- Királyát és Uraknak-Urát. Köszönjük, hogy hozzánk hasonló lettél azért, hogy megments minket. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése