Egy ember kiment a mezőre, hogy megszelídítsen egy vadlovat, de a ló elszaladt előle. A falujának lakói sajnálkoztak rajta, mert úgy gondolták szerencsétlenség érte őt, de ő azt mondta, hogy ne ítélkezzenek elhamarkodottan.
Éppen akkor utazott át a falun egy nagyon gazdag ember és hét lóval ajándékozta meg kárpótlásul a falubelit. A falusiak immár nagyon szerencsésnek tartották, de ő továbbra is intette őket, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan.
A megajándékozott ember fia, egy nap inni vitt a lovaknak, de azok valami miatt megijedtek és eltörték a fiú lábát. Nemsokára háború tört ki, a fiút pedig nem vitték el harcolni éppen azért, mert eltört a lába.
Miközben azon gondolkodom, hogy mit érezhetett Krisztus a virágvasárnapi események középpontjában, látom a Szentírásban, hogy szomorú volt és sírt. A nép miatt és talán a miatt is, amit el kellett szenvednie a lelki vakságban szenvedő emberiségért.
Mégis ott volt az öröm is. Annak az öröme, hogy az Atya iránti engedelmesség útján jár és a kereszt után következik a dicsőséges feltámadás.
Bármit is érzel, bármit is élsz meg most, az Isten lát, tud rólad. Te vajon felismered-e Krisztust? Akarsz-e azonosulni Vele hit által?
IMA: Istenem, köszönöm, hogy Krisztus engedelmes volt egészen a haláláig, mert engem is meg akart menteni. Segíts nekem hittel követni az Ő nyomdokait. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése