Talán volt már olyan időszak életedben, amikor feleslegesnek és haszontalannak érezted magad. Úgy gondoltad mások sokkal tehetségesebbek, gazdagabbak, okosabbak, felkészültebbek, mint te és emiatt visszavonultál.
Talán úgy gondoltad, hogy amit te tudnál ajánlani másoknak, azzal úgysem tudnál változtatni semmin.
Ilyenkor elfelejted a kisgyermek példáját, aki odatette Krisztus kezébe a néhány halat és néhány kenyeret, ezeket pedig Krisztus nagy dolgokra tudta használni.
Nincs olyan ember, akinek ne lenne mit Krisztus kezébe tenni, hogy azáltal Krisztus megáldhassa mások életét.
Egy nagy zenekart vezényelt egyszer a nagymester, hogy egy csodálatosan szép kórust kísérjenek.
Trombiták harsogtak, dobok diktálták a ritmust, hegedűk színesítették a dallamot, a fuvolás pedig így gondolkodott magában: „Mit érek én, a kis erőtlen fuvolámmal? Ha egyáltalán nem játszanék a hangszeremen, talán észre sem venné senki a fuvola hiányát.”
Eldöntötte, hogy amikor a fuvola következik, ugyan a szájához emeli majd a hangszerét, de nem játszik rajta semmit. Ahogyan ezt megtette, a nagymester azonnal megállította a zenekart és így szólt: „Hol marad a fuvola?”
A legfontosabb személy azonnal észrevette annak hiányát. Így van ez a mi nagybetűs Mesterünkkel: Jézus Krisztussal is. Akár úgy gondolod, hogy nagy adottságot kaptál, akár úgy, hogy jelentéktelent, Isten azonnal észreveszi, ha nem használod azt az Ő dicsőségére.
IMA: Istenem, köszönöm, hogy Neked minden gyermeked számít. Olyan nagy kiváltság, hogy amit tőled kaptam, használhatom a Te dicsőségedre és mások javára. Krisztus nevében támogass ebben, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése