Mit szólnál ahhoz, ha mától kezdve, az ellenséges munkatársad egyszerűen a keblére ölelne és soha többé nem tenne keresztbe neked? Milyen lenne, ha a szomszédod, aki neheztel rád, mert füvet nyírsz vagy éppen csak éled a mindennapi életedet, egy üveg pezsgővel köszönne be hozzád és elismerné, hogy eddig félreismert, rájött, hogy te igazán nagyszerű ember vagy? Nagyszerű lenne, ugye?
Pál apostol ezt nem mondhatta el magáról. Ő maga vall leveleiben arról, hogy mennyiszer kellett hamis testvérek között helyt állnia és milyen sok bántalmat kellett elszenvednie övéitől.
Jézus Krisztust összebékítette Isten az ellenségeivel? A főpapok megcsókolták, könnyek között bűnbánatot tartottak és Krisztus követeivé váltak? Nem.
Akkor mégis mit jelent a fenti Ige? Talán te is ezt kérdezed magadtól. Hiszen sok-sok emberről olvasunk Isten Igéjében, akiket Isten kedvelt, de mégsem békítette össze őket az ellenségeikkel.
A fenti Igét értsd jól. Ha te Krisztus nyomdokaiban jársz, ha törekszel Őt követni, akkor bármi is történik veled, bárki is lenne ellened, az Isten javadra fogja munkálni azt, amit ellened akar tenni ellenséged.
Az ellenséged talán egy botot akar vetni az életed szekerének kerekei közé, de az Isten úgy alakítja az eseményeket, hogy az ellenséged akarata ellenére a szekeredet tolja.
Pünkösd után, a tanítványok annyira örültek a Szentlélekkel és egymással való közösségnek, hogy elfeledkeztek a Krisztus parancsáról, miszerint Samáriában és a föld végső határáig hirdetniük kell az Isten beszédét. Amikor azonban megindult az üldöztetés, a tanítványok szétszóródtak és mindegyikük arra a helyre került, ahol Isten látni akarta őket és ott hirdethették az evangéliumot.
A kérdés tehát az, hogy átadtad-e az életed az Istennek? Letetted-e bűneidet? Krisztusban veted-e minden hitedet? Ha Krisztusban vagy, akkor Krisztus által az Úr kedvel téged és gyermekeként néz rád, gyönyörködik benned. Így pedig te is szeretni fogod Istent, akik pedig Istent szeretik, azoknak minden egyaránt javukat szolgálja.
Pál apostol ezt nem mondhatta el magáról. Ő maga vall leveleiben arról, hogy mennyiszer kellett hamis testvérek között helyt állnia és milyen sok bántalmat kellett elszenvednie övéitől.
Jézus Krisztust összebékítette Isten az ellenségeivel? A főpapok megcsókolták, könnyek között bűnbánatot tartottak és Krisztus követeivé váltak? Nem.
Akkor mégis mit jelent a fenti Ige? Talán te is ezt kérdezed magadtól. Hiszen sok-sok emberről olvasunk Isten Igéjében, akiket Isten kedvelt, de mégsem békítette össze őket az ellenségeikkel.
A fenti Igét értsd jól. Ha te Krisztus nyomdokaiban jársz, ha törekszel Őt követni, akkor bármi is történik veled, bárki is lenne ellened, az Isten javadra fogja munkálni azt, amit ellened akar tenni ellenséged.
Az ellenséged talán egy botot akar vetni az életed szekerének kerekei közé, de az Isten úgy alakítja az eseményeket, hogy az ellenséged akarata ellenére a szekeredet tolja.
Pünkösd után, a tanítványok annyira örültek a Szentlélekkel és egymással való közösségnek, hogy elfeledkeztek a Krisztus parancsáról, miszerint Samáriában és a föld végső határáig hirdetniük kell az Isten beszédét. Amikor azonban megindult az üldöztetés, a tanítványok szétszóródtak és mindegyikük arra a helyre került, ahol Isten látni akarta őket és ott hirdethették az evangéliumot.
A kérdés tehát az, hogy átadtad-e az életed az Istennek? Letetted-e bűneidet? Krisztusban veted-e minden hitedet? Ha Krisztusban vagy, akkor Krisztus által az Úr kedvel téged és gyermekeként néz rád, gyönyörködik benned. Így pedig te is szeretni fogod Istent, akik pedig Istent szeretik, azoknak minden egyaránt javukat szolgálja.
IMA: Istenem, köszönöm, hogy mindent javára munkálsz gyermekeidnek. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése