A "vasárnapi" ruha 1. rész

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,                       Római levél 12. fejezet 9. vers



Volt idő, amikor a családoknak volt "vasárnapi" ruhája. Természetesen nem minden családnak, hiszen e legszegényebbeknek erre sem tellett. A vasárnapi ruha azt a ruhát jelentette, amit csak vasárnap, csak a templomi alkalomra öltöttek magukra. Miután hazajöttek a templomból, azt visszatették a szekrénybe és másik vasárnapig nem vették fel. Csak akkor került elő, ha esetleg valamilyen különleges alkalom volt: temetés, menyegző stb.
A mai kereszténység egyik legnagyobb problémája: a képmutatás.
Magad is belesodródhatsz ebbe a bűnbe, ha a gyülekezetbe menet magadra öltesz egy olyan "álarcot", magatartást, amelyik látszólag áhítatos, szeretetteljes, gondtalan és barátságos, de a gyülekezeti, templomi alkalmon kívül, ezeket leveted magadról, akárcsak a régiek a vasárnapi vagy ünnepi ruhájukat.
Megtanulhatod, hogy milyen szavakat, kifejezéseket kell ismételgetned gondolkodás nélkül, hogyan kell a jámborság és istenfélelem látszatát keltened. Így beszél erről a Biblia:"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől... Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. ( 2 Timóteus 3)
Amikor a "vasárnapi jellemű" ember hazatér, levetkőzi a kegyesség látszatát és visszaveszi magára az önzésnek, pénzsóvárgásnak, dicsekvésnek és gőgösségnek, istenkáromlásnak, lázadásnak, hálátlanságnak, szentségtelenségnek, szeretetlenségnek, kegyetlenségnek, árulásnak, vakmerőségnek, élvezetek szeretetének rongyait.
Miért teszi ezt egy keresztény közegben mozgó ember és kit akar becsapni, félrevezetni?
Isten úgy és olyannak ismert téged, amilyen valójában vagy. Ismeri minden gyengeségedet, ismeri minden kísértésedet, ismeri minden olyan gondolatodat, tettedet, amikor szándékosan helyet adtál a bűnnek.
Lehetetlenség Őt becsapni. Azt egy ideig elérheted, hogy a keresztény társaid, testvéreid többre értékeljenek, nagyobbnak, lelkibbnek, érettebbnek lássanak legalábbis egy ideig, de az, hogy emberek nagyra értékelnek téged, még nem jelenti azt, hogy Isten is így tesz. A legkeményebb fellépése Krisztusnak a képmutatással, képmutatókkal szemben volt. ( Máté 23)
Valójában semmit sem nyersz azzal, ha becsapod a környezetedet azzal, hogy olyan képet mutatsz magadról, amelyik nem valóságos. Csak annyit érsz el, hogy megfosztod magad az őszinte, tartalmas kapcsolattól Istennel és emberekkel.


IMA: Istenem, vizsgálj meg engem és ismerd meg szívemet. Tudasd velem Szentlelked által, hogy van-e bennem bármilyen képmutatás és mutasd meg nekem a megbánás, megtérés, szabadulás útját. Ma nem másra, hanem magamra akarok nézni és mutatni. Krisztus nevében, Ámen.