A mulandótól való félelem

Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
Ézsaiás könyve 51. fejezet 12. vers

Milyen gyakran történik meg az, hogy az ember szívét félelem tölti el mások véleményétől vagy ítéletétől? Az emberi természet gyarló, és sokszor hajlamos arra, hogy többet törődjön azzal, mit mondanak vagy gondolnak róla mások, mint azzal, hogy mit mond róla az, Aki a világot teremtette. Isten szava emlékeztet arra, hogy Ő a vigasztaló, és hogy nincs okod arra, hogy félj egy másik embertől, hiszen minden ember múlandó, mint a fű.
Az Úr nemcsak figyel, hanem jelen van, vigasztal, és bátorít. Az ő szeretete örök, és ígérete, hogy nem hagyja el az övéit, biztos alap. Miért kellene hát félni attól, ami múlandó, mikor az örökkévaló Isten a vigasztalás és az erő forrása? A félelmek helyett az ember bátran bízhat abban, hogy Isten megvédi, vezeti és erőt ad, mert Ő örökkévaló és hatalmas.
Az emberi élet törékeny, de Isten szeretete örök. Az igazi erő nem abban rejlik, hogy milyen helyzetekkel vagy emberekkel szembesül valaki, hanem abban, hogy kire támaszkodik. Isten mellett nincs helye a félelemnek, mert Ő a biztos menedék, a mindig jelen lévő segítség a nehéz időkben is.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a vigasztalóm. Segíts, hogy ne féljek attól, ami múlandó, hanem mindig Benned találjak biztonságot és erőt. Erősítsd meg a szívemet, hogy mindig Rád tekintsek, amikor félelmekkel szembesülök. Add, hogy emlékezzek arra, hogy Te mindig velem vagy, és hogy a Te szereteted örökkévaló. Ámen.