Személyes reformáció 1. rész

Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.
Timóteushoz irt második levél 3. fejezet 1-5. versek



Olyan sok megkeményedett szívű keresztény van napjainkban. Féligazságokat hisznek és hirdetnek, Istennek félig-meddig átadott élettel élnek, hogy maradjon tér önmaguk és a világ kínálta élvezetek számára is.
Nem ismerlek. Nem tudom ki vagy te, aki éppen most ezeket a sorokat olvasod. De Isten Szentlelke jobban ismer téged, mint te önmagadat. Isten látja, ha már nincs semmiféle indíttatásod már az igazi megtéréssel kapcsolatosan, látja, ha már egyáltalán nem akarsz a keskeny úton járni, látja, ha már nincs benned semmiféle vágy, tűz, a Biblia olvasásával, tanulmányozásával, az imádkozással kapcsolatosan.
Isten látja, ha a böjtölésed, gyülekezetbe járásod üres megszokássá vált.
Talán volt olyan idő, amikor égett benned az első szeretet tüze és kész voltál engedelmeskedni Krisztusnak. Ma viszont unott és lelki értelemben bénult állapotban vagy. A keresztény gyülekezetekben olyan sok hasonló ember van. Éppen ezért van szükségem és van szükséged személyes reformációra.
Elkezdted a pénzt nem eszköznek, hanem célnak tekinteni, elkezdtél szerelmes lenni az anyagi dolgaidba és azokba az élvezetekbe amiket ez a mulandó világ kínál neked. Ennek eredményeként átszögezted önmagad és a családod sok-sok fájdalommal.
Elkezdted jobban szeretni a gyülekezetben betöltött "rangodat", mint a titkon való imádkozást és az igazi alázatot.
Volt egy nagyon áldott ember, aki rengeteg jót tett titokban és valaki azt mondta egyszer neki: " Emlékszel drága testvérem, hogy 20 évvel ezelőtt hogyan segítettél rajtam?"
A válasza nagyon tetszett nekem: "Én erre egyáltalán nem emlékszem, de nem is nekem jár az elismerés, hanem az én Istenemnek."
Olyan szomorú látni, amikor egyházak, gyülekezetek, igehirdetők, énekesek büszkeségtől duzzadó mellkassal, "versenyeznek" egymással abban, hogy ki a nagyszerűbb?
Csodálkozol, hogy egy kicsiny faluban sokfelé szakad egy amúgy is kicsiny gyülekezet? Csodálkozol, hogy később az a gyülekezet, amelyik szakadást vetett, később ugyancsak szakadást arat?
Csodálkozol, hogy csak érzelmi felkorbácsolás és önbecsapás az "istentisztelet" és nincs jelen sem Isten sem a Szentlélek ereje: Kérjük ma együtt imádságban:

IMA: Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Krisztus nevében, Ámen.