Vannak pillanatok, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, és a lelkünk mélyén érezzük: valami nincs rendben. Nem azért mert látványos bűnök kívánkoznak a felszínre törni. Valahol bent, a szív rejtett zugaiban megbújik a tévedés, a megalkuvás, az önigazultság, a félelem vagy épp az elfojtott fájdalom. És ilyenkor eljutunk egy kérdéshez, amely talán mindennél fontosabb: Ki vizsgálhat meg igazán engem? Ki tud nekem igaz, helytálló és elfogulatlan diagnózist adni saját állapotomról?
Az ember különös lény: mások életében éles szemmel veszi észre a hibát, de önmagát gyakran torz tükörben látja. Dávid, aki király volt, ítélkezett, vezetett, parancsolt és tudta, hogy a legnagyobb tévedés az, amikor azt hiszed, hogy önmagad vizsgálatára is elég bölcs vagy. Pedig nem vagy az. Lehet valaki a világ legjobb lelkigondozója, mert önmagát nem tudja lelkigondozni. Miért? Azért, mert elfogult önmagával szemben és azért is, mert nem tudja önmagát egy kívülálló és pártatlan ember szemével nézni. Ezért van a pszichológusnak is pszichológusa és a lelkigondozónak is lelkigondozója vagy mentora, szupervizora.
Talán azt gondolod, hogy nem gond ez, mert neked ott vannak a haverjaid, barátaid, testvéreid. A gond viszont az, hogy ők elfogultak veled szemben. Nem tudnak téged a tökéletes, szent, kegyelmes és igazságos szemével megvizsgálni. Éppen ebből fakad, hogy Isten nélkül nincs igazi önvizsgálat, bűnbánat és gyökeres megtérés. Miért? Mert Isten nélkül hamis mércéket állítunk. Mércét, ami önmagunknak kedvez. Ami igazolni próbál minket. Ami másokat keményebben, de minket enyhébben mér. Mércét, amit a világ súg: „nem vagy rossz ember”, „mindenki ezt csinálja”, „a körülmények miatt történt”. Ezek mind önnyugtató mondatok, amelyek talán megóvnak a lelkiismeret feszítésétől, de egyre távolabb visznek attól az úttól, amely az örökkévalóságba vezet. Dávidnak pedig ez volt a rémálma. Dávid nem akarta becsapni magát. Megjárta már az önámítás útját. Tudta, mit jelent letérni arról az útról, ahol Isten jelenléte békét ad. Tudta, milyen elveszíteni a szabadulás örömét, a belső tisztánlátást, az éltető közösséget az Úrral. Ezért nem a saját szívére bízta magát. Hanem Isten kezébe helyezte életét. Nem félt a diagnózistól. Tudta, hogy az Isten diagnózisa mindig életre vezet, ha megfogadja a gyógymódot is a lelki betegségek feltárása után. Mert Ő az egyetlen, aki tisztán lát. Aki nem téved. Aki szeretetből, de igazságosan vizsgál. Olyan ez, mint mikor valaki azt mondja neked: „jól énekelsz”, de aztán odalép valaki hozzád, akinek abszolút hallása van, és egyszerre kiderül, mennyi hamisság volt a hangodban. És nem azért szembesít vele, hogy megalázzon, hanem hogy segítsen. Mert csak aki pontosan hall, az tud pontosan vezetni és segíteni téged a fejlődésben. Isten éppen ilyen gyermekei számára. Szent. Igaz. Szeret. És amikor megvizsgál, nem a rombolás, hanem a helyreállítás szándékával teszi.
Kedves olvasóm, te is szeretnél az örökkévalóság útján járni? Akkor hívd segítségül Istent. Ne félj attól, hogy megvizsgáljon. Ő nem elutasítani akar, hanem megtisztítani. Nem bántani, hanem vezetni. Ne elégedj meg a világ vagy önmagad mércéjével. Kérd Őt, hogy tárja fel a szíved rejtekét, mert az igazi élet ott kezdődik, ahol Isten fénye bevilágítja a lelked mélységeit is.
IMA: Uram, Istenem, köszönöm, hogy nem kell önmagamra hagyatkoznom, amikor az igazságot keresem. Te vagy a szív vizsgálója, a gondolatok ismerője, az örökkévalóság útjának teremtője. Bocsásd meg, amikor elhittem, hogy elég jó vagyok, vagy hogy másokhoz mérve magam megállok előtted. Jöjj közel hozzám, és vizsgálj meg! Mutasd meg, ha letértem az útról, ha tévedésben járok, és vezess vissza az igaz ösvényre. Atyám, szeretnék a Krisztus nyomdokaiban járni. Add, hogy ne féljek az igazságtól, amit Te mutatsz meg, mert tudom: a Te kezedben van a gyógyulás, a helyreállás és az élet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése