Ma egy olyan testvérpár házába látogatunk el, akiknek a története évezredek óta tükröt tart minden tevékeny nő elé. Márta és Mária lánytestvérek és nem ellenségek voltak, hanem két különböző módon szerették Jézust. Mégis, a közöttük feszülő konfliktusban ott rejlik a modern ember egyik legnagyobb kihívása: a megfelelési kényszer és a belső csend harca.
Hogy megértsük Márta felháborodását, ismernünk kell a korabeli világ rendjét. A rabbinikus hagyomány és a zsidó törvénymagyarázat szerint a nők mentesültek bizonyos vallási kötelezettségek, például a rendszeres zsinagógába járás és a Tóra mélyreható tanulmányozása alól arra az időre, amíg vendéglátással, főzéssel. gyerekneveléssel stb. voltak elfoglalva. A farizeusok és írástudók azt tanították, hogy az asszonyok, amikor a ház körüli teendőket végzik, vendéget fogadnak vagy gyermeket nevelnek, ugyanolyan szent szolgálatot végeznek, mint a férfiak, akik a zsinagógában, a rabbik lábainál ülve tanulnak. Ha azonban elvégezték a ház körüli teendőiket és maradt idejük és lehetőségük, természetesen ők is kötelesek voltak bekapcsolódni a tanulásba. A feleségek tanítása azonban elsősorban a férjeikre hárult.
Márta szemében tehát Mária nemcsak „lustálkodott”, hanem felrúgta a kegyesség bevett rendjét: ott akart lenni, ahol a férfiak helye volt, ahelyett, hogy a számára kijelölt „női szentségben”, a konyhában maradt volna.
Hogy mit gondolt Jézus Krisztus az efféle emberi rendeletekről? Íme: " Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön! Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek. Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta: Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert tanításaik csak emberi parancsok!"
A Tóra sehol sem tett olyan engedményt a nőknek, amit a farizeusok és az írástudók kitaláltak és törvénybe foglaltak. Ez csak az ő emberi rendeletük volt. Valóban szent szolgálat a családban, a családért végzett munka akár nő, akár férfi végzi, de ez nem azt jelenti, hogy el kell hanyagolni ezek miatt a fontosabb dolgokat.
Márta a „szolgálat csapdájába” esett. Azt hitte, a szeretetét csak a tökéletes teljesítménnyel bizonyíthatja. A „szupernő” szindróma, ahol minden fronton meg akarunk felelni a hagyományoknak és elvárásoknak, miközben belül elfáradunk, gyakran szüli azt az ingerültséget, amit Márta érzett: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott?” Mária viszont valami forradalmi dolgot tett: elhitte Jézusnak, hogy a lábainál ülni – tanítvánnyá válni – számára is a legfontosabb elhívás.
Megértette, hogy Krisztusnál, az Isten országát tekintve nincs különbség férfi és nő között.
Mit tanulhatunk tőlük a rohanó hétköznapokban?
A szolgálat nem helyettesíti a kapcsolatot.
Isten nem a „munkalapodat” nézi, hanem a szívedet. Márta Jézusért dolgozott, de közben szem elől tévesztette magát Jézust. Vigyázz, hogy a tennivalóid ne takarják el Előled Azt, Akinek valójában szolgálsz!
A bűntudat nélküli megállás.
Mária tudott nemet mondani a „társadalmilag elvárt” szerepére a magasabb cél érdekében. Megengedte magának a csendet. A lelkigondozásban tudjuk: ha nem töltődsz fel a forrásnál, hamarosan csak a keserűségedet fogod osztogatni másoknak.
Az egyetlen szükséges dolog.
Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy a házi munka értéktelen, hanem azt, hogy Mária választása maradandó. A vacsora elfogy, a hagyományok változnak, de amit Jézus szavából a szívedbe zársz, azt senki nem veheti el tőled.
Ma, amikor a naptárad tele van, és a listád végtelennek tűnik, emlékezz: nem attól vagy értékes, amit elvégzel, hanem attól, Akihez tartozol.
Ima: Uram, köszönöm Mártát a hűségéért, és Máriát a bátorságáért, amivel átlépte a korlátait Érted. Kérlek, segíts megtalálnom az egyensúlyt! Adj erőt a mindennapi feladataimhoz, de adj bölcsességet is ahhoz, hogy tudjak megállni a lábaid előtt bűntudat nélkül. Gyógyítsd meg bennem a megfelelési kényszert, és emlékeztess rá, hogy a Te jelenlétedben lenni a legnagyobb méltóság, amit kaphatok. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése