Nők a Bibliában-4. rész: A hit, amely nem ismer akadályt!

Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!” Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, és a kutyáknak dobjuk.” „Igazad van, Uram! — válaszolt az asszony. — De még a kutyáknak is jut valami maradék a gazdájuk asztaláról.” Erre Jézus így felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogyan kívánod!” — és abban az órában meggyógyult az asszony leánya. Máté evangéliuma 15. fejezet 25-28. versek



Ma egy olyan asszonyt ismerhetünk meg, akinek még a nevét sem tudjuk, csak a származását: a kananeita asszonyt.
Története egy olyan vidéken játszódik, amely a zsidóság számára „pogány” és tisztátalan volt. Ő mégis odament Jézushoz, és nem tágított. Egy anya volt, akit a lánya szenvedése hajtott – és ez az anyai szeretet képessé tette őt arra, hogy áttörje a vallási, kulturális és társadalmi falakat.
A pszichológiában gyakran említik a lelki állóképességet vagy rezilienciát. Ez az asszony a reziliencia élő szobra. Amikor Jézus elsőre nem válaszolt neki, nem sértődött meg. Amikor a tanítványok el akarták küldeni, nem hátrált meg. Még akkor sem adta fel, amikor Jézus egy akkori rabbinikus hasonlattal élve a „kutyákhoz” hasonlította a népét. Ő nem a sértést hallotta meg, hanem a lehetőséget: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek a morzsákból...”

Ez az asszony szinte „kiérvelte” az irgalmat Jézusból. Megértette, hogy Isten asztalánál még a morzsa is elég a gyógyuláshoz. Tudta, hogy Jézus kegyelme nem egy korlátos erőforrás, hanem egy kiapadhatatlan forrás, amiből neki is juthat.
Mit üzen nekünk ez a rendíthetetlen anyai hit?
A szeretet nem ismer „nem”-et.
Amikor valakiért, akit szeretsz, imádkozol vagy küzdesz, ne add fel az első akadálynál! Ez az asszony megtanít minket arra, hogy a kitartó könyörgés nem Isten „zaklatása”, hanem a belé vetett bizalom legmélyebb jele. Olyan elszomorító látni, hogy Isten népe olyan könnyen lemond lelki betegeiről, sebesültjeiről. Talán kapcsolatban van ez azzal, hogy a Krisztusban vetett hitünk meggyengült és az emberek iránt érzett mentő szeretetünk is elhalványult?
Az alázat nem gyengeség, hanem erő.
Sokan elmentek volna sértetten Jézus szavai után. Ahogyan az erdélyi szilágyságban hallottam sokszor, talán azt mondták volna: " Egyáltalán milyen hivő ember az ilyen? Egy asszony segítséget kér tőle, Ő pedig kutyának nevezi." Az asszony azonban tudta, kihez beszél. Nem a saját igazát védte, hanem a lánya szabadulását kereste. Tudta azt, amit mi 21. századi keresztények szépen lassan elfelejtettünk: Nem Istennek van kétségbeesetten szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk Rá."
Választanunk kell nekünk is naponként, hogy a büszkeségünkhöz ragaszkodunk, amely végső soron elválaszt Krisztustól és a sírba visz lassan minket is és a szeretteinket is, vagy megalázzuk magunkat a hatalmas Isten szerető keze alatt.
Isten asztalánál nincs „kívülálló”. Jézus Krisztus végül nyilvánosan megdicsérte a hitét. Ezzel pedig nyilvánvalóvá tette, hogy Ő csak próbára tette ezt az asszonyt, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen, hogy a "pogány, a kutya, akit megvetnek, nagyobb hittel rendelkezik, mint sokan Izraelből. Ezzel ledöntötte a falakat a „miénk” és az „övék” között. Bárki vagy, bármilyen múltból jössz, Isten kegyelme számodra is elérhető. Ha alázattal bűnbánatra jutsz és jössz Krisztushoz élő hittel, Ő nem fog elutasítani.
Gyakran érezzük úgy, hogy csak „morzsákra” lennénk méltók Isten jelenlétében. De a jó hír az, hogy Isten morzsája is nagyobb, mint a világ összes kincse. Ez az asszony bebizonyította, hogy a hit nem teológiai diploma kérdése, hanem a szív vágyakozása.


Ima: Mennyei Atyám, köszönöm ezt a bátor asszonyt, aki megmutatta nekünk, mit jelent valójában hinni és remélni. Adj nekünk is ilyen rendíthetetlen szívet, amely nem hátrál meg a nehézségek láttán! Könyörgünk azokért az édesanyákért, akik most is küzdenek gyermekeikért, egészségükért vagy jövőjükért. Add, hogy megtapasztalják: Nálad nincs lehetetlen, és a Te irgalmad mindenki számára nyitva áll. Jézus Krisztus nevében, Ámen.