A dobozaink hamis istene

Dávid nagyon kedves volt Istennek, és azt kérte tőle, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének. Mégis Salamon építette fel a Templomot. De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta is mondja: »Azt mondja az Örökkévaló: A Menny a trónom, és a Földön pihen lábam. Miféle házat építhetnétek nekem, milyen helyet, ahol megpihenjek?
Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?«”
Apostolok Cselekedetei 7. fejezet 46-50. versek



2022 nyarán az emberiség valami olyat látott, amitől a világ legcinikusabb csillagászainak is tátva maradt a szája. A James Webb űrtávcső visszaküldte az első mélyűri felvételeit. A tudósok fókuszáltak az égbolt egy olyan apró szeletére, amely lentről nézve akkora volt, mint egy kinyújtott karral tartott homokszem. És mit találtak abban a jelentéktelen, sötétnek hitt pontban? Több ezer galaxist, izzó csillagködöket, felfoghatatlan méreteket.
Abban a pillanatban a tudomány rájött: az a „doboz”, amibe eddig a világegyetemet bele akartuk tömöríteni, nevetségesen kicsi volt.
A legnagyobb lelki tragédiánk ma pontosan ugyanez. Mi is ezt csináljuk, csak éppen azzal az Istennel, Aki ezeket a galaxisokat teremtette.
Az Apostolok Cselekedeteiben István vértanú az élete utolsó perceiben egy olyan igazságot vágott a vallási elit arcába, amiért végül megkövezték.
Dávid szíve csodálatos volt. Jót akart. Szerette Istent, és a legjobbat akarta Neki adni. De István rávilágít a mi legősibb emberi kísértésünkre: azt hisszük, hogy a saját teljesítményünkkel, építményeinkkel és szabályainkkal magunkhoz köthetjük, és irányíthatjuk a Teremtőt.
A pszichológia jól ismeri az emberi elme kontrollmániáját. Rettegünk a kiszámíthatatlantól. Ezért a hitünkből is hajlamosak vagyunk egy kényelmes, ember alkotta „templomot” építeni.
Egy Istent, aki belefér a mi teológiánkba.
Egy Istent, aki pontosan úgy és akkor válaszol az imáinkra, ahogy mi azt elterveztük.
Egy Istent, akit be lehet zárni a vasárnap délelőttök másfél órájába, de hétfőn már nem szól bele az üzleti ügyeinkbe, a párkapcsolatunkba vagy a titkos szokásainkba.
Egy dobozba zárt Isten nem ijesztő. Egy dobozba zárt Istent nem kell feltétlenül engedelmesen követni, elég csak néha leporolni. De egy ilyen Isten nem is tud megmenteni, amikor jön a vihar!
A legnagyobb probléma a dobozba zárt istennel pedig az, hogy nem valódi, nem létezik. Csak a képzeletünk szüleménye.
Az ókori zsidó bölcsek, amikor a Templomról elmélkedtek, gyakran feltették a kérdést: Hogyan férhetett be a Világmindenség Ura a Frigyláda két kerubja közé? A válaszuk zseniális volt. Azt mondták, Isten maga a Makom (A Hely). Nem a világban van a Helye, hanem a világ van Őbenne. Isten szeretetből, önként hajolt le a Templomhoz, de a Templom soha nem korlátozhatta Őt.
Hol van most a te életedben a feszültség? Lehet, hogy épp most dőlt össze egy „templomod”. Lehet, hogy csalódtál egy gyülekezetben. Lehet, hogy kudarcot vallott egy terved, amiről biztosra vetted, hogy Isten akarata. Lehet, hogy imádkoztál egy gyógyulásért, és a válasz csend volt. Úgy érzed, elvesztetted Istent.
De figyelj rám: Nem Istent veszítetted el. Csak a dobozt veszítetted el, amibe bele akartad Őt kényszeríteni.
Amikor az élet szétzúzza az Istenről alkotott szűk, emberi elképzeléseinket, az a kegyelem pillanata. Mert a törmelékek közül előlép az az Isten, Akinek a Menny a trónusa. Aki nagyobb a rákos diagnózisnál. Nagyobb a csődeljárásnál. Nagyobb a depressziódnál és a legmélyebb bűntudatodnál.
Ő az az Isten, Aki azt mondja: „Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?” Ha Ő tartja pályáján a James Webb távcső által fotózott milliárdnyi galaxist, akkor hidd el, a te szétesettnek tűnő életed felett is van hatalma! Ne próbáld megszelídíteni Őt. Engedd, hogy Ő legyen az Isten az életedben – az Ő feltételei szerint.

IMA: Uram, Istenem! Őszintén bevallom Neked, hogy hányszor próbáltalak a saját elképzeléseim kis dobozába zárni. Hányszor haragudtam Rád, amikor nem az én forgatókönyvem szerint cselekedtél. Bocsásd meg, hogy sokszor a saját vallásos építményeimet, a hagyományaimat vagy a kényelmemet jobban imádtam, mint Téged, az Élő Istent! Rúgd ki az életem falait, Uram! Törd össze azokat a kereteket, amikkel korlátozni akartalak. Nem egy megszelídített, irányítható, langyos istenre van szükségem, hanem Rád! Rád, Akinek a Menny a trónusa. Jöjj be az életem káoszába, vedd át az irányítást, és mutasd meg a Te felfoghatatlan hatalmadat az én gyengeségemen keresztül! Jézus hatalmas nevében kérem ezt, Ámen!