A FELÜLRŐL VALÓ BÖLCSESSÉG 4. RÉSZ

A felülről való bölcsesség... engedékeny... Jakab levele 3. rész 17. vers

Amikor nagyvilági szinten hangzik el az engedékeny szó, gyakran valami negatívra gondolunk.
A szülőt, aki engedékeny, hajlamosak vagyunk gyengének, megalkuvónak tekinteni, aki lemond a helyes nevelési elvekről azért, hogy saját magát megkímélje a rövidtávú kellemetlenségektől. Ezzel pedig hosszú távon keseríti meg a saját életét.
A felülről való engedelmesség azonban nem ilyen. Nem megalkuvást jelent, gyengeséget, az Istentől kapott értékrendszerűnk feláldozását valami szánalmas földi előnyért.
A felülről való bölcsesség engedékenysége abban nyilvánul meg, hogy mások javát is keresi, nemcsak a saját javát.
Nem fog más ember kárán előnyökhöz jutni az élet egyetlen területén sem.
Napjainkban hányan nézik egyedül a saját hasznukat? Hány ember van akit nem érdekel hány embert károsít meg, juttat csőd szélére, ha saját maga szemében előnyösnek vagy nyereségesnek tűnik egy bizonyos dolog? A felülről való bölcsesség ilyenkor enged. El tud engedni lehetőséget, nyereséget, előnyt, ha látja, hogy másoknak kárára lenne. Tiszták a szándékai, céljai, eszközei is, amelyekkel a céljának elérésén dolgozik.
A világi engedékenység jellemző ránk? Vagy a felülről jövő?


IMA: Istenünk, könyörülj rajtunk, hogy sohasem legyen életünk megalkuvó. Segíts értékként őrizni azokat a dolgokat életünkben, amiket Te is értéknek tartasz.
Segíts gyarapodnunk a Tőled való engedékenységben. Segíts keresni a mások javát is, ne csak a saját magunkét. Tudjuk, hogy ez nem gyengeség, hanem erő.
Krisztus nevében, Ámen.