ISTEN MUNKATÁRSAI!

Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.
Korintusiakhoz írt 1. levél 3. rész 6. vers


Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hívogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.


Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
Kifütyül bár a januári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!


Letiprott földet verejtékkel ásunk,
Vetőmagunkat sírva hintjük el,
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg palántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.


De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ad a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!


Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér!