Korintusiakhoz írt első levél 1. rész 5. vers
Gyakran csodálkozunk, hogy bizonyos rossz dolgoknak miért kell megtörténniük életünkben.
Egy mély veszteség, egy önfejű gyermek, egy rákos daganat, egy közeli személy árulása.
Talán azon is gondolkozunk, hogy ezek a dolgok büntetésként érnek-e minket.
Amellett, hogy Isten megítéli a fel nem ismert ,meg nem vallott bűnöket életünkben, és, hogy a bűnnek következménye van, Isten egy másik ok miatt is megenged hasonló dolgokat életünkben.
Mégpedig azért, hogy mi is tudjunk szolgálni azok felé, akik hasonló körülmények közé jutnak.
( 2 Korintus 1:3-4)
Aki már ment át a gyász fájdalmán, és tapasztalta Isten vígasztalását, tökéletes eszköz lehet abban, hogy megvigasztaljon másokat Isten általa.
Isten át tud vezetni minket a halál árnyékának völgyén is, hogy aztán eszközök legyünk mások életében, közvetítsük azt a vigasztalást, amivel Isten vígasztalt minket.
Isten képes az Ő beszédének igazságával megerősíteni minket, választ adni csodálatos módon az imádságainkra,
Az örömünket vissza tudja adni, a hitünkben pedig meg tud erősíteni.
Fel mered vállalni mások előtt a sebezhetőséged azáltal, hogy megosztod velük a nehézségeket amiken keresztülvezetett Isten, annak érdekében, hogy Isten vigasztalást adjon a sebzett szívüknek?
IMA: Istenünk, a te szíved gyermekeid szívével együtt dobog. Köszönjük, hogy a mi életünkben mindennek értelme van. A szenvedésnek is, a veszteségnek is, a betegségnek is, a vigasztalásnak is, a szabadulásnak is.
Segíts nekünk, hogy vállaljuk sebezhetőségünket azáltal, hogy kitárjuk szívünket mások előtt, és megosztjuk velük nehézségeinket és a vigasztalást amit ezek közepette nyertünk.
Érints meg Istenünk minden kedves olvasót aki nem ismer téged. Krisztus vére minden ember bűnére elegendő. Krisztus nevében segíts nekik megbékülni Veled. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése